HEGYI BESZÉD Máté evangéliumának 5., 6., 7. fejezete alapján

BEVEZETÉS

Máté evangéliumának 5-7. fejezete Jézus Krisztus programbeszéde. Ebbe tőmondatokban bele van sűrítve minden: Jézus Krisztus programja, küldetésének célja.

Végignézve ezt a három fejezetet láthatjuk, hogy az elsőben Jézus felkínálja a lehetőségeket: ha a feltételeknek megfelelünk, az 5. fejezetben említett boldogságokat elérhetjük az általa felsorolt fejlődési szinteken keresztül. Nem tilt, nem parancsol, hanem felkínál. Hangnemében, stílusában is egészen más, mint Keresztelő János, aki eléggé kategorikus és kemény. Jézus ezzel szemben szelíd, szerény, simogató és megnyugtató, a stílusa, modora, és a megjelenése egyaránt.

Jézus Krisztus célja megtisztítani a törvényt a helytelen vallásgyakorlástól. Több soron felhívja a figyelmünket a farizeusi képmutatásra. Szembeállítja a rosszat a követendő helyes gyakorlattal („Azért mikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, a hogy a képmutatók tesznek a zsinagógákban és az utczákon, hogy az emberektől dícséretet nyerjenek. Bizony mondom néktek, elvették jutalmukat. Te pedig a mikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed; Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.”Máté 6. 2-4.) Tehát felhívja a figyelmet arra, hogy ezek helytelen gyakorlatok.

Jézus Krisztus átadja nekünk az Atya tanítását. Ő az Atya médiuma, fizikai testben az egyetlen ember, aki az Atyát látta (még Mózes sem láthatta szemtől szemben). Jézus a legnagyobb, a legmagasabb szintű lélek, aki fizikai testben leszületett. Születése nem a természetes fogantatás következtében történt, hanem az isteni törvények alapján.

Jézus egyértelműsítette a törvényt. Nem eltörölni jött azt, hanem megtisztítani, bezárni a kiskapukat. Ez azt jelenti, hogy megmutatta; hogy ezek a törvények élhetőek, beépíthetőek, megvalósíthatók. Példa értékű életével bizonyította be nekünk, hogy lehet a törvényeknek megfelelően élni.

Jézus legyőzte fizikai testében a Sátánt. Azok a borzalmas kínzások – úgy a lelki, mint a testi – következtében sem ébredt benne indulat, harag. „Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek…” (Lukács 23. 34.). Tehát a haláláig mindvégig áldozattá vált Jézus így legyőzte a Sátánt fizikai testben. Szellem szintű győzelmével az Atya bekorlátozta a Sátán hatalmát, és megnyitotta a mennyek országába vezető utat.

Mit jelent az, hogy bekorlátozta a Sátán hatalmát?

A bűnbeesés következtében az energiánk egy része besűrűsödött, fizikai testté lett. Így átkerültünk egy másik dimenzióba; vagyis száműzettünk a Földre. Itt a Sátán az úr, az ő hatalma alá kerültünk mi, lázadó emberek. Hiába tisztultunk fel a négyes szintre, nem voltak megnyitva a kapuk, nem volt megépítve az út a Mennyek Országába. Így mindig vissza kellett inkarnálódnunk, visszakoszolódtunk. Az Atya a száműzetésünk után megígérte, hogy elküldi a Messiást, aki Jézus Krisztus személyében el is jött. Jézus Krisztus kereszthalálával megváltott minket.

Mi a megváltás?

Jézus Krisztus fizikai testében borzalmas kínok és szenvedések közepette legyőzte a Sátánt. , Ezzel a lelkülettel: „Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek” szellem szinten is győzedelmeskedett felette. Így az Atya bekorlátozta a Sátán hatalmát a földön, vagyis akik a négyes szintre feltisztultak, azokat a Sátánnak el kellett engednie, az felmehetett a Jézus által megépített Föld és Mennyország közötti hídon.

Jézus Krisztus a megváltódásunk feltételeit teremtette meg. Az egész küldetése Jézusnak az volt, hogy Isten törvényeit megtisztítsa a helytelen vallásgyakorlattól, átadja nekünk a mennyei Atya tanítását, és rávilágítson a helyes és a helytelen útra. Összességében: hogy mindent átadjon nekünk ahhoz, hogy mi a személyes megváltódásunkat meg tudjuk valósítani.

5. FEJEZET

Kik a boldogok?

1)    „Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.” Ők azok, akik fölismerik bűnösségüket, vétkeik súlyát, tarthatatlanságát, és megtalálják az egyetlen helyes utat Istenhez. Ettől kezdve követik a minden emberrel veleszületett lényegtörvényt: a lelkiismeretük szavát, mint fejlődésünk természetes irányítóját. Azon munkálkodnak, hogy meghallják annak hangját, és összhangba tudják hozni saját akaratukkal.

Akik ezt az összhangot meg tudják teremteni, azok állandó összeköttetésben vannak lényegtörvényük teremtőjével, érintkezésben vannak az ősvilágossággal, amely felismerteti és elkerülteti velük a világi álbölcsesség árnyékait. Visszavezeti őket a kiinduló pontjukhoz, a mennyek országába. Lelkiismeretünk nem más, mint az Isten szava.

2)    „Boldogok, akik sírnak: mert ők megvigasztaltatnak.” Ők azok, akik fölismerik bűnösségüket és a bűneik fölötti tökéletes bánat könnyeit sírják, megtagadva addigi bűnös életvitelüket. Ezt követően nem lázadoznak a sorsuk, a körülményeik, a keresztjük, vagyis a bukásaik által az igazság törvénye szerint szükségessé vált vezeklések törvényes feldolgozása ellen, hanem az elfogadás teljes elviselése által törlesztik az őket terhelő adósságokat (karmákat).

Ha megszüntetjük az okot (vétket), amely ellentmondásba keveredik saját jó énünkkel, ezáltal a szenvedéseinket megfordítjuk, és vigaszt találunk a munkánk vívmányai fölötti örömünkben.

3)      „Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.” A szelídség olyan erény, amelyet sokan keresnek ugyan, de kevesen találnak meg A szelídség a türelemből fakad, minden durvaságtól mentes, jóindulat, jó szándék jellemzi. Akik a türelemre, szelídségre törekednek, ők fogják majd meghódítani az emberek szívét, nyugalmat szereznek a földnek, amely valamikor a szelídek lakhelyének fog neveztetni.

4)      „Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.” Az igazság az Isten szava: a Biblia. Az ember rendeltetése a tökéletesedés. Bizonyos fejlődési szint fölött az emberben feléled az igazság iránti szomjúság. Úgy érzi, többet akar tudni, többet akar tenni. Nem elégíti ki a templomi mise, a prédikáció.

Kutassuk a bibliai igazságokat, hogy azok zsinórmértékünkké váljanak, és megtaláljuk azokat saját tökéletesedésünkben.

Megelégíttetni annyi, mint elégedetté tenni. A lélek megelégedése az üdvösség, ezért boldogok azok, akik igazságosakká, üdvözültekké lettek.

5)      „Boldogok az irgalmask: mert ők irgalmasságot nyernek.” A szeretet legmagasabb foka az irgalmasság. Aki irgalmas, azt irgalmasan kell elbírálni és megítélni.

Cselekedjük a jót, az igazat, az irgalmasat, mert cselekedeteink a maradandó világban élnek, pozitív vagy negatív tulajdonságuktól függetlenül.

6)      „Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.” Isten jelen van minden szellemben. Mindenki a saját lényében hordja a Teremtő képmását. Ez az Ő szeretetének visszfénye, tisztaságának tükre.

Ha a szellem nem képes Őt önmagában felismerni, annak oka lényének elhomályosodása. A tisztátalan szellem, aki elveszítette Isten nyomát, megtagadja Őt. A jó szellem sejti Istent és hisz benne. A tiszta szellem azonban megismeri és meglátja őt saját lényének világosságában.

7)      „Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.” Földi világunkban mindaddig folytatódik a viszálykodás, amíg az emberek föl nem ismerik a világi törvényekben fekvő igazságtalanságot, és el nem fogadják a szeretet isteni törvényét. Csak így változhat meg a természetük, és csak akkor élhetnek békében, ha a rend, a béke Istenének gyermekeivé lesznek.

8)    „Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.” Földi világunkban az ellentét törvényei uralkodnak. Aki igazságos, azzal itt úgy bánnak, mint valami jog nélküli idegennel, mert az igazság állandóan ütközik az ellentét törvényeivel.

Az igazságos szellem a földön kénytelen eltűrni az üldözését annak az ellentétnek, melynek uralma alatt a feladatát végzi. Az igazságos szellem jutalmát csak az igazság országában nyerheti el, mert övék a mennyek országa.

„Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket, és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem. Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik előttetek voltak.”

Itt Jézus maga tesz tanúságot arról, hogy Ő Istentől küldött Messiás. Tüzetesen ismeri az őstörvényt, és tudja, hogy senkinek sincs joga jutalmazni vagy büntetni, csak egyedül Istennek. Kilátásba sem helyezhet jutalmat vagy büntetést más, csak az Istentől ezzel a megbízással küldött szellem. Küldetésének teljes tudatában biztatja így Jézus az embereket.

Ezért legyetek elnézőek ellentétes elveket valló testvéreitekkel szemben, ne viszonozzátok a cselekedeteiket az ő törvényeik szerint. Cselekedjetek a ti törvényeitek alapján, amelyek követésére törekedtek, és amelynek Krisztus a hordozója, mert – ahogyan Ő maga mondta – ekképp háborgatták a Prófétákat is, akik előttetek voltak.

A boldogságok egymásra épülő fejlődési fokozatok lehetőségei. Ha az emberek nem ismerik föl lelki szegénységüket, bűnös voltukat, annak súlyát és tarthatatlanságát, és nem fordítanak hátat addigi bűnös életvitelüknek, a tökéletes bánat könnyei nem enyhítik fájdalmaikat, nem késztetik őket jóvátételre és megbocsátásra, akkor nem tudnak szelídekké válni.

Amikor a lélek ezeket a szinteket eléri, sürgető igényként jelentkezik Isten igazságainak keresése: többet akar tudni és tenni Isten szolgálatában. A szeretet gyakorlásában bontakoztatja ki tenni akarását.

Ha a szeretet gyakorlásában az ember eléri az irgalmasságot (a boldog mondások következő fokozatát), akkor ő maga is irgalmasságot nyer. Ekkor kezd el az ember dolgozni a tisztaszívűségen, hogy annak fényében, világosságában megláthassa az Istent.

 

A következő két boldog mondás már a tanítványok méltóságára és kötelezettségére utal. Boldogok a békességre igyekezők. Ebben a kevert világban az ember állandó ütközéseknek, súrlódásoknak van kitéve. A békességre törekvőek azonban sohasem az ellentét törvényei szerint, hanem az Isteni törvény, a szeretet törvénye alapján viszonozzák ezeket a bántásokat; ezért mondatnak ők Isten fiainak.

Kövessétek a mi Urunkat, Jézus Krisztusunkat, aki azt mondta: „Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek”(Lk.23,34.). Ne kockáztassuk fölösleges konfliktusokkal az Atyától kapott energiánk csökkenését.

„Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket, és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem”, mert akkor osztoztok a próféták sorsában és jutalmában, így lesz a tiétek a mennyeknek országa.

 

„Ti vagytok a földnek savai”(Mt. 5, 13.). Ezeket a szavakat azoknak szánja Jézus, akik tanításainak hordozói és betöltői. Ők azok, akik továbbadják az embereknek a tanait, mint lelki táplálékot, akik nemes cselekedeteik által bizonyulnak igaznak és hitelesnek. Sajnos ők vannak kevesebben, a jó és hiteles tanítók. A rossz példa azonban sok, ahogy a hamis tanító is, ezért is olyan nagy a Krisztustól való elszakadás. Aki nem hiteles az emberek szemében, annak nem hisznek, azt nem követik. Az emberek bukását a hitetlenségük okozta, hitetlenségüket pedig a tanítóik okozták.

A példa a legjobb tanító, a legjobb magyarázat. A tettnek kell bizonyságot tenni a tan hasznáról, ami vonzza az embereket, hogy elfogadják és kövessék azt.

Élj úgy, ahogy tanítasz. A szavak félreérthetőek, a cselekedetek azonban mindig egyértelműek.

„Ti vagytok a világ világossága” (Mt. 5, 14). Erre csak úgy képes az ember, ha jó, Istennek tetsző cselekedetek véghezvitelére törekszik, melyeket az emberek szeme láttára végez, és ezekkel győzi meg őket a világosság hasznáról.

Isten feladatra (tanítás, gyógyítás) csak azokat avatja be, akik föltisztulnak a leszületési szintjükre.

„Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényeljen mindazoknak, akik a házban vannak.” (Mt. 5, 15.) Mi haszna van a világosságotoknak, tisztaságotoknak, ezoterikus képességeiteknek, ha megtartjátok magatoknak, elrejtitek az emberek elől, attól tartva, hogy nem értenek meg és kigúnyolnak benneteket. Nem hiú célokra kaptátok Istentől ti, médiumok a szellem adományait. Azért kaptátok, hogy meggyőzzétek embertársaitokat egy őserőnek, ősvilágosságnak (Istennek) a létezéséről, a keresztény cselekedetek megváltó erejéről, a törvény (evangélium) kegyelemgazdagságáról, melyet Isten kiárasztott az emberekre Jézus által. Továbbá azért, hogy meggyőzzétek őket szellemi lényük halhatatlanságáról és felelősségéről, amely bennük lakik, s amelynek létezését elvitatni törekszenek. Tegyétek mindezt úgy, hogy rámutattok a meghalt lelkek megnyilvánulására, akik mint emberek éltek a földön s most mindenfelé megnyilatkoznak, hogy megváltsák az emberiséget az újabb bukástól.

Ne maradjatok tehát rejtve, lépjetek ki a félrevonultságotokból: „Úgy fényeljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti Mennyei Atyátokat” (Mt. 5, 16.)

Ezt tegyétek, ha Krisztus tanítványai akartok lenni, és tegyetek bizonyságot a ti Mesteretekről, miként ő is bizonyságot tesz az Atyjáról, alázatosan beismerve az Atyától való függőségét.

Hasonlóképpen mondjátok ti is: Nem mi mondjuk, akik szóljuk ezeket a szavakat, és végezzük e cselekedeteket, hanem a mi urunk és Mesterünk az, aki működik általunk, mert ő a legmagasabb erejével rendelkezik. Ha nem akartok hinni a szavaknak, higgyetek a jeleknek, melyeket láttok, de melyeket ti sem előidézni, sem megmagyarázni nem tudtok, mert ti a dolgok elemeit nem ismeritek, de ismeri az, aki általunk működik: Jézus Krisztus, az Isten elsődje! Az elismerést, dicséretet hárítsátok Jézus Krisztusra, illetve az Atyára, akiknek mi csak kicsiny szolgái vagyunk.

„A törvény igazi betöltése” (Mt. 5, l7-18.)

Jézus nem azért jött, hogy a törvényt eltörölje, hanem hogy azt betöltse, egyértelműsítse és megtisztítsa az ószövetségi vallás helytelen gyakorlatától.

A törvényt betölteni annyit jelent, hogy a törvény szerint élni, és a gyakorlatban megvalósítani Isten akaratát. Jézus példa életet élt elénk, megmutatta, hogy ezek a törvények, elvárások megvalósíthatóak, beiktathatóak a mindennapi életünkbe.

„Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül…”

(Mt. 5, 19-20. )

Törvényesen működjetek ti médiumai a szellemnek, a Mesteretek útmutatása szerint! A tett és a szó együtt haladjanak. A tett legyen a magyarázója a szónak. Előbb azonban magatoknak kell szellemi tisztaságra törekedni, hogy lássák az emberek a jó cselekedeteiteket és dicsérjék Istent. Akkor lesztek csak képesek tanítani a saját tapasztalataitok alapján.

”Hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál…” akik így tanítanak, de tetteik meghazudtolják a tanaikat, semmiképpen sem mehetnek be a mennyeknek országába. Az odavezető utat a cselekedeteiteknek kell előkészíteniük, azok tesznek felőletek bizonyságot a mennyben. Mit ér az elmélet, ha nem valósul meg a gyakorlatban!

Az elméleteket különféleképpen lehet magyarázni, de azok gyakorlati, tényleges megvalósítása kellő megvilágításba helyezi azt, és lehetetlenné tesz minden félremagyarázást. Hogyan magyarázhatnák az ellentétben élő, gyenge emberek helyesen a törvényt, ha valójában nem annak megfelelően élnek. Az a mester, aki nem tudja a tanulónak megmutatni a gyakorlatban azt, amire tanítani akarja, nem ér semmit, mert az ilyen megrontja a tan lényegét, és a tannal együtt félrevettetik.

Nem az Isten veti félre az alkalmatlan tanítókat; ők maguk teszik lehetetlenné magukat életmódjuk által. A tanítványok nem becsülik őket, mert nem látnak bennük a magukénál jobb tulajdonságokat, és belátják, hogy nem tanulhatnak tőlük semmit; így válnak azok nélkülözhetővé.

Jézus egyértelműsítette a törvényt (Mt. 5, 21-22.)

Ne ölj! Ez a felszólítás a konkrét cselekvést jelenti. Ne szúrd le, ne lődd le, stb. Jézus azonban azt mondja: ne is haragudj. Miért? Mert a harag az ölés csírája, melegágya. Jézus szerint a haragtól az ölésig minden bűn. Ezért csírájában irtsd ki magadból még a gondolatát is a haragnak.

„Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, a míg az úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöczbe ne vessen téged.

Bizony mondom néked: ki nem jösz onnét, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig.” (Mt. 5, 25-26.)

Bizony nem fogsz kijönni az általad teremtett rossz helyzetből, a rossz szellemi fokozatodból, amíg le nem vezekeltél mindent, míg a benned lévő gonoszságot át nem dolgoztad jóra. Ezért tehát békülj és vezekelj a földön, amíg az ellenséged mellett vagy, már itt változtasd meg a lelki beállítódásodat.

Mit jelent az, hogy a bíró kezére ad? Amíg az úton vagyunk, addig béküljünk ki egymással, mert ha valamelyikünk is meghal, akkor ő már elveszíti a lehetőséget a konfliktus rendezésére még a földi életben, azaz a bíró elé kerül.

A test elhagyása után van egy szanatóriumi állapot, amikor a lelkek az utolsó inkarnációjukat kiértékelik. Ez azt jelenti, hogy az életfilmjük lejátszódik, és minden egyes mozzanata hangsúlyt kap. Magyarul: mit követtem el, és mi lett volna a helyes, mit érzett a másik, akit megbántottam. A cél az, hogy az ember belássa, beismerje és elfogadja a hibáját.

Utána egyenleget vonnak a jó és rossz cselekedetekből, amelyek aztán karmák lesznek nekem is és a másik félnek is. Akkor tehát, ha ő fölmegy, már a bíró kezére adtam, és a rendezetlen konfliktusaink mint terhek fognak jelentkezni, és neki is ki kell fizetni, le kell dolgozni az utolsó fillérig. A karmát le kell tudni, meg kell élni a következő leszületésnél.

De ha még az úton vagyunk és megbékélünk egymással, őszintén bocsánatot kérünk egymástól, a jóvátétel igénye megszületik bennünk, akkor már nem fogunk átkerülni a bíró kezébe.

Addig azonban ne kérjen bocsánatot az ember, amíg meg nem bánta a tettét, mert hiteltelen lesz az a bocsánatkérés.

Mt. 5, 27. „Ne paráználkodjál!”

„Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.”

A paráznaság bibliai értelemben hűtlenség. Ez először a szívben valósul meg, a konkrét cselekvés csak ennek a következménye.

Ha így nézzük, Jézus megszigorította a törvényt, vagyis a haragtól az ölésig minden bűn. Behatárolta a kezdetet és a véget, a bűn megfogalmazódásától annak megvalósításáig. Ne ölj, ne paráználkodj; ezek a fogalmak csak a cselekedetekre utalnak. Jézus egyértelműsítette a törvényt.

Mt. 5, 29-30.

Ok nélkül nincs okozat, bűnözési vágy nélkül bűn sem létezik. Jézus már az okot is elítéli, mivel jobb azt azonnal elvetni, hogy ne legyenek következményei. Ezt érti Jézus a szem és a kéz alatt, mint az egész testnek egy-egy apró tagját.

Mt. 5. 33-37.

Jézus Krisztus óva inti az embereket, hogy legyenek mindig igazak, és ne szépítgessék igazságtalanságukat hiú esküdözésekkel, mert a mindent tudó és mindent látó Istennek nem lehet hazudni.

Az esküvel az ember mindig erőteljesen kíván bizonygatni valamit: például hogy nem hazudik, hogy igazat mond. Ez azért szükséges, mert nem mindig mondunk igazat. Ha mindig igazat mondanánk, vagy törekednénk az igazmondásra, akkor nem kellene esküdözni.

Ha tudjuk, hogy igaz, amit mondunk, akkor a másik fél akár elfogadja, akár nem, számunkra nincs tétje a dolognak. A másik embernek tett esküjével az ember vagy nagyon akar bizonyítani, vagy valami hátsó szándéka van, vagy pedig kevés a hitele, a szavahihetősége és ezt akarja erősíteni az Isten nevére tett esküvéssel, esetleg mindhárom egyszerre.

Azt mondja az írás, hogy ne esküdjünk semmilyen módon, mert ha esküszünk, vagy fogadalmakat ajánlunk fel az Istennek, az ugyanolyan törvénnyé válik a számunkra, mint Isten törvénye. Mert az erkölcsi felfogásunk és az Istennel való megállapodásunk mindenképpen kötelez rá. Tehát ne tegyünk olyan fogadalmakat, amelyeket nem biztos, hogy be fogunk tudni tartani.

„Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy-úgy; nem-nem;” tehát ne kerüljük ki a válaszokat, ne beszéljünk mellé, mert az már nem egyenesség. Amikor az ember nem egyenes, akkor valamilyen hátsó szándéka van. Ennek is, annak is meg akar felelni: kétfelé sántikál. Vállaljuk fel önmagunkat, mondjuk meg a véleményünket. A mellébeszélés mindenképpen gyanús.

Mt. 5. 38-39.

Amikor valaki provokál minket, energiához akar jutni. Arra számít, hogy majd nagy energiával neki fogunk támadni. Ha ezt tesszük, akkor azt az energiát, amit ő ebbe belefektetett megfejeljük, így elindul egy pofozkodási folyamat, amelyben mindig az fog nyerni, aki a pofozkodást elindította.

Amikor azonban odatartjuk a másik orcánkat, akkor ez a meglepetés erejével hat a másik félre, mert nem erre számított. Ő arra számított, hogy befektetett egy energiamennyiséget, amit majd jól megfejelve kap vissza. Amikor valaki arcul üt minket, és mi odatartjuk a másik orcánkat is, akkor a miénk lesz az energia, amit a kezdeményező megkockáztatott. Ne fejeljük meg ezt az energiamennyiséget, állítsuk meg a pofozkodást, mert mindig mi járunk pórul.

Mt. 5, 40-44.

A jó szellemeknek szóló törvény neve: adni, nem venni. Szeretni, nem gyűlölni; áldani, és nem átkozni. Amit az ellentéttől kaptok az ő törvénye szerint, azt viszonozzátok a ti törvényetek szerint. Ez ismét a ti javatokra válik, általa tökéletesebbek lesztek.

Mt. 5, 44-48.

A zsidó nép által a leggyűlöltebb társadalmi réteg a vámszedők csoportja volt. Jézus Krisztus arra tanít, hogy jót tegyünk ellenségeinkkel. Ez nem az érzelmi szeretetről, hanem a jóakaratról szól, arról, hogy jót akarjunk nekik.

A Bibliában soha nem az érzelmi szeretetről van szó, hanem arról, hogy jót akarjunk másoknak. Arról, hogy háttérbe tudjuk szorítani saját érdekeinket mások jogos érdekeiért, hogy fel tudjuk áldozni a sajátunkat. Ez a szeretet. Amikor átadjuk a lehetőséget a másiknak, lemondunk valamiről, és nem várunk vissza semmit. Ezt érzelmi szeretettel nem lehet megoldani.

Létben tartó módon Isten mindenkit egyformán szeret, ezért mi is szeressük ellenségeinket. A boldogító módot viszont már feltételekhez köti. Isten törvényei azonban azt várják el tőlünk, hogy jóakarói legyünk a mi Atyánk fiainak. Tehát mi is szeressük azokat, akiket az Atya szeret, mert ez a törvény, és a törvényt csak így tölthetjük be.

„Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.”

Ezzel a felszólításával Jézus egyértelművé teszi azt, hogy a reinkarnációk sorozatán keresztül eljuthatunk fejlődésünk legfelső csúcsára: a tökéletességre, az Atyával való egylényegűségre.

6. FEJEZET

Alamizsna, könyörgés, böjtölés

Jézus meg akarja tisztítani az ószövetségi vallást a helytelen gyakorlattól.

Isten igéje és Krisztus cselekedetei azok, melyek örökké igazak és örökké maradandóak. Aki másként szól, másképp cselekszik, az nem él az igazságban, hanem ennek ellentétében, ez pedig hazugság, halál, szenvedések sorozata a földön és a másik dimenzióban. Ettől akarja Jézus megmenteni az embereket a tanításai által, hogy azok elfogadásával, betartásával egy jobb világba, jobb életre találjanak.

Mt. 6, 1-4. Ne kürtöljétek ki a világban azt a keveset, amit tesztek, mert ennek a kürtszónak megvan a maga visszhangja a szellemek birodalmában, és megcsendül majd egykoron szellemi füleitekben saját bosszúságotokra, mint igazi természetének megfelelő üres lárma.

 

Mt. 6, 5-8. Ne kiabáljatok! A ti Mennyei Atyátok meghallja a ti gondolataitok hullámverését is. Ne tegyétek közszemlére a kérelmeiteket, mert Ő már akkor meglátja azokat, amikor még szellemetekben elrejtve mozdulnak meg, mielőtt még kifejezésre jutnának, megfogalmazódnának, határozott gondolattá formálódnának.

Vonuljon be a szellemetek a maga kis kamrájába, hogy fel tudjon emelkedni az anyag fertőjéből a szellemi megtisztulás felszínére, hogy megismerje a maga tisztátalanságát, és megtalálja a megbánás könnyének fényében a javulásához szükséges elhatározást, hogy ettől a szellemi közelségtől megerősödve erős akarattal végre is tudja azt hajtani.

Mt. 6, 9. Ti azért így imádkozzatok magatokban a teremtőtökhöz:

„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben…”

Mi Atyánk, vagyis mindannyiunk atyja. Ha viszont mindannyiunk atyja, akkor mindannyian testvérei vagyunk egymásnak; akkor viselkedjünk is úgy, mint a testvérek. Tartsuk be a második kőtábla parancsolatait, hogy úgy éljünk, mint a testvérek.   

A fenti megszólításban az istenfélelem minden eleme benne van. Ennek megértéséhez magyarázatul kaptam azt az élményemet, amikor a Tátrában a Lomnici csúcsra a lanovkán egy 6-8 személyes kabinban mentünk föl és az ablakból kitekintettem a mélybe. A hatalmas fákat kicsi bokroknak láttam, majd fölnéztem a csúcsra, ami olyan messzire volt még tőlünk. A látvány csodálatos volt, látszott a Kárpátok egész hegyvonulata, mintha egy térkép tárult volna elénk.

Csodálatos volt ez az alkotás, és arra gondoltam, milyen csodálatos lehet az alkotó: Isten, aki ezt létrehozta. Az a gondolat futott át a tudatomon, ha annak a hatalmas Istennek a művében, aki ezt létrehozta, megteremtette, és üzemelteti csak egy pillanatnyi szakadás következne be, lezuhannánk a mélységbe. Átéreztem a függőségemet, parányiságomat, kiszolgáltatottságomat, ugyanakkor hódolatot, csodálatot és alázatot is éreztem az iránt a hatalmas Isten iránt, aki mindezeket megteremtette és működteti.

Ez a szituáció az, ami számomra leginkább érzékelteti az istenfélelem vegyes, magasztos és lenyűgöző érzéseinek harmóniáját. Ezeknek az érzéseknek a harmóniájára gondoljatok, amikor ezt a megszólítás kimondjátok.

 

Ugyanakkor gondolnunk kell az összes emberre és szellemre is, akik a testvéreink, akik szintén örökösei ennek az országnak. Legyünk megértők, jó szándékúak velük, szellemi fokozatuktól függetlenül.

„Szenteltessék meg a te neved;”

Akkor szentelem meg Isten nevét, ha minden igyekezetemmel törekszem a törvényei betartására.

Amikor a legmélyebb alázattal elismeritek teremtőtök utolérhetetlen magasztosságát, tökéletességét és szentségét, akkor odaállhattok e legmagasztosabb lény elé azzal az óhajjal, hogy kiengeszteljétek a tőle való elszakadás miatt. Akkor kérhetitek tőle, hogy könyörüljön meg rajtatok, árassza rátok kegyelmét, s engedje, hogy felismerjétek az akaratát, melynek hűséges teljesítését megfogadjátok.

„Mt. 6, 10. Jőjjön el a Te országod;…”

A szeretetnek, a békének, a rendnek, a törvénynek az országa jöjjön el a gyűlölet, a perpatvar, a rendetlenség, az ellentét helyett.

„…legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.”

Ezt úgy valósíthatjuk meg, ha alárendeljük az akaratunkat Isten akaratának, ahogyan azok a testvéreink tették, akik nem vettek részt az Istentől és törvényeitől való elszakadásban.

Mt. 6, 11. A mi mindennapi kenyerünket, testi és lelki táplálékunkat add meg nekünk ma.

Juttasd el hozzánk Uram újabb információidat, vezess el minket szolgáidhoz, akik hirdetik nekünk és megértetik velünk a törvényeidet, segítenek nekünk, felébresztik és fejlesztik bennünk a Tőled nyert tulajdonságok és adományok különböző csíráit.

Add meg nekünk Uram, hogy mindennapi kenyerünket tisztességes és becsületes munkánkkal megszerezhessük, juttass el minket a munkavállalás lehetőségéhez, hogy a testi szükségleteinkre az anyagi fedezetet tisztességes munkával biztosíthassuk.

Mt. 6, 12 „És bocsásd meg ami vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek.”

Tudatában annak, hogy mi is megbocsátásra szorulunk, meg akarunk bocsátani minden rajtunk elkövetett sérelmet mindenkinek, hogy mi is megbocsátást nyerhessünk.

Mt. 6, 13. És ne vígy minket a kísértésbe…

Ne úgy fogjuk föl ezt a kérést, mintha a mi kérésünkre Isten elengedne nekünk minden kísértést, mert az igazságtalan lenne, és nem szolgálná a fejlődésünket sem. A sikeresen legyőzött kísértésekben bizonyíthatjuk a tőrvényeiben való előrehaladásainkat, tehát a kísértés eszköz az erőink felmérésére, gyakorlására és megacélozására.

Inkább kérjük az ellenálló erőt a kísértésekkel szemben, hogy sikeresen legyőzhessük azt, illetve hibáinkon úrrá tudjunk lenni.

 

„De szabadíts meg minket a gonosztól…”, hogy a te erőd és segítséged által legyőzhessük magunkban a bűnt. Egyúttal megszüntethessük a tőled való elszakadást, amely oka minden bajunknak. Így akaratunkat tökéletesen alárendelve Isten törvényeinek egyesülhetünk azzal, ezáltal Istennel is gondolatban, akaratban és cselekedetben (szellemben, erőben és anyagban), hogy visszaszerezhessük az elvesztett gyermeki viszonyt, mely bennünket Isten országának örökösévé tesz, és ezáltal meg is szabadulunk a gonosztól.

Ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól…

Isten mindent megtehet, átalakíthatja a lelkemet máról holnapra mássá, mint ami most vagyok. Isten azonban senkit sem kényszerít akarata ellenére semmire, csak ha az ember ezt kéri tőle.

Tehát az Úr imájában azt kéri az ember, hogy engedje el neki Isten a kísértővel való gyakorlati megtapasztalások végeláthatatlan hosszú kálváriájának megjárását, inkább fektesse őt boncasztalra, és irtsa ki a lelkéből a gonoszt. Mert ha a beteg rész ki van operálva, a kísértő hiába kísért, nincs, aki feleljen szavára.

Mt. 6, 14-15. Istenhez intézett könyörgéseitek nem teljesülhetnek, ha kegyelmének indokát nem képezik a jó cselekedeteitek, amelyek mellettetek szólnak. Nektek is meg kell bocsátani ellenségeiteknek, hogy bocsánatot nyerhessetek.

Mt. 6, 16-18. Krisztus ismételten figyelmeztet bennünket, hogy tartózkodjunk a képmutatástól, nehogy áldozatul essünk a hazugság és a megtévesztés szellemének. Amit cselekszünk, cselekedjük annak dicsőségére, aki mindent lát, akit nem lehet megtéveszteni, különben elvész a tett értéke.

 

Mt. 6, 19-34. Óvás világias lelkülettől

 

Isten teremtő erővel áldotta meg az embert. A gondolatnak teremtő ereje van. Az asztrálvilágban ezek a gondolatok láthatóak. Vannak látók, akik képesek látni ezeket a fluid-képződményeket, akár pozitív, akár negatív töltésűek. Például a hazugságot, ami nincs, saját életerőnkből, energiánkból teremtjük meg. Így adjuk át a sátánnak az égből kapott tüzet, az erőt.

Mt. 6, 19-21. Az égi kincsek melyet a sem rozsda, sem moly nem emészt meg, amit tolvaj nem ás ki, a jó cselekedetek, a tiszta és pozitív gondolatok, szándékok, érzések és érzületek. Az erények gyakorlása által jutunk égi kincsekhez.

Mt. 6, 22-23. A test lámpása a szem, a szem a lélek tükre. Ha a szemed, vagyis a lelked, a szellemed tiszta, az egész tested világos lesz. Ha a szemed, a lelked, a szellemed gonosz, akkor az egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévő szellem sötétség, mekkora akkor a benned lévő sötétség, vagyis a gonoszság.

A bennünk lévő Isteni szikra a szellemünk – ami az ősvilágosságtól, az Atyától származik – a mi világosságunk. Vagy a szellem uralja a testet, vagy a test uralja a szellemet. Ha a szellem uralja a testet, akkor a szemünk tiszta és az egész testünk világos lesz. Ha viszont a test uralja a szellemet, a bűnös vágyak és kívánságok gúzsba kötik, a világosság sötétséggé válik, mert a bűn elhomályosítja.

Mt. 6, 24. Senki sem szolgálhat két úrnak, Istennek és mammonnak egyszerre, mert a céljaik, szándékaik ellentétesek. Isten meg akarja menteni az emberek lelkét, a mammon célja az ember lelkének elbuktatása.

Isten mindenkitől egyértelmű elköteleződést vár el, de főleg a feladattal születettektől. Nincs kétfelé sántikálás, hogy a kecske is jóllakjon, és káposzta is megmaradjon.

„Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy-úgy; nem-nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.” Vagyis ennek a gondolkodásnak a motivációja a számítás, a haszonlesés, az elvtelen tolerancia, stb.; a sátáni gondolkodás. A tüzet a vízzel nem lehet összemosni, mert az egyik kioltja a másikat.

Mt. 6, 25-34. Ne aggodalmaskodjatok ti kicsinyhitűek. A hitben élő ember nem aggodalmaskodik. Ahogyan az ember szeme, illetve a szíve rányílik Isten igazságaira, az első és legfontosabb feladata a tudatos hitépítés. Ezen dolgozni kell, hogy a szellemi viharok kárt ne tehessenek benne. A hitépítésnek fokozatai vannak. (ld. Hitépítés)

Ha az ember megismeri Istent, a megismerésből megtapasztalás lesz, a megtapasztalásból tudás, a tudásból meggyőződés, a meggyőződésből bizalom, a bizalomból ráhagyatkozás. Ezek a meggyőződéses hit fokozatai. Csak a meggyőződéses hitnek van jellemformáló ereje. A cél az Istenre hagyatkozás, hogy a világias lelkületet meg tudjuk változtatni.

„Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.”…

Hanem keressétek először Istennek országát, és az Ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.”

Isten létben tartó módon mindenkit egyformán szeret, boldogító módon azonban csak azokat, akik megtartják a törvényeit. Ezek bizony feltételek, és akik ezeket a feltételeket megtartják, azokat szereti az Atya boldogító módon.

 

Mik az Ő igazságai? „A te ígéd igazság.” (Jn. 17, 17.) Az Isten szava az igazság, vagyis Isten törvényei és Jézus Krisztus tanításai.

Isten igazságai tisztítanak, fölemelnek, visszavezetnek oda, ahonnan a bűnbeesés következtében kiestünk: a boldog paradicsomba. A törvénytelen élet lehúz, szenvedtet a következményein (karmáin) keresztül. (99%)

7. FEJEZET

Szeretetlen ítélgetésről

Mt. 7, 1-5. Ne ítélj, hogy ne ítéltess. Mindig a szálkát látjuk meg a másik szemében, mert a gerenda a miénkben van. Arra vagyunk kihegyezve, ami bennünk is megvan.

Több évvel ezelőtt kaptunk egy olyan feladatot, hogy a csoportunkban mindenkinek mindenkit jellemeznie kellett. Amikor ezzel készen voltunk, akkor a másokról írt jellemzésekből össze kellett állítani a saját jellemzésünket.

Amit a másikban észreveszünk, az bennünk is megvan. Csak a gőgünk, az önelégültségünk miatt nem vagyunk képesek fölismerni magunkban a gerendát, de a másik szálkájára lecsapunk, mint a héja.

Jézus nem tiltja meg, hogy az ember nyitott szemmel járjon, és megállapítsa az eseményeket, elemezze azokat vagy véleményt alkosson róluk, ez még nem ítélkezés. Az ítélkezés az, amikor nem az eseményt, hanem az embert ítéljük meg. Ez a különbség a kettő között.

Ha valakinek irritál egy tulajdonsága, akkor az valamilyen formában bennünk is megvan, akkor is, ha nem ugyanúgy nyilvánul meg, mint a másik emberben. Tehát vigyázzunk az ítélkezéssel, mert nekünk is olyan mértékkel mérnek majd, amilyennel mi mérünk másoknak.

Amikor ítélkezünk embertársaink felett, abban kimondatlanul is mindig benne van a gőgünk (bezzeg én ettől sokkal különb vagyok). Amikor ítélkezünk, mindig magunkhoz mérjük a másikat, pedig nem mi vagyunk a minta, hanem Jézus Krisztus, aki példa életet élt elénk.

Nem mondhatunk ítéletet senki felett, mert nem egyformák a követelmények. A negyedik osztályos gyerektől sem lehet elvárni az egy ismeretlenes egyenlet megoldását, mert ez neki még nem követelmény, még nem tanulta. Ugyanígy azt sem láthatjuk, ki honnan jött és hová tart.

Mt. 7, 6. „Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek…”

Ne erőltessétek rá az igazatokat azokra, akik más szemléletet képviselnek, mint ti. Ne kezdeményezzetek vitát olyanokkal, akik nem nyitottak a szemléletetekre, mert nem értik, nem akarják érteni, hogy miről beszéltek. Idegenekkel szemben mindig várjátok meg a megfelelő végszót, amire reagálhattok. Mindig csak felkínáljatok, ne győzködjetek!

Jézus Krisztus sem az elfogatása előtt, sem azután nem kezdeményezett vitát, pedig számtalanszor provokálták.

Amikor a főpap megkérdezi Jézust a tudománya felől, Jézus azt válaszolja: ”Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, a kik hallották, mit szóltam nékik…” Kitér a válasz elől, hogy ne tudják a szavait kiforgatni.

Mt. 7. 7-12. Az ima ereje

„Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.”

Jézus arra biztat minket, hogy kérjünk, és higgyünk az ima hatékonyságában, akár magunkért, akár másokért imádkozunk. Az imának még a megátalkodottakra is megvan az a szellemerejű hatása, hogy nemesebb, jobb érzelmeket keltsen bennük. Az őszinte, érzelmekké alakított ima jó szellemeket vonz a bűnösökhöz, akiket ezek a szellemek befolyásolnak, vigasztalnak, erősítenek és oltalmaznak, a hibáik felismerésére vezetnek, és vezeklésre hajlandókká tesznek. Ekkor is szükséges azonban, hogy szabad akaratuk indítsa őket a jó szellemek tanácsainak elfogadására.

Akár magatokért imádkoztok, akár másokért, az őszinte ima mindig átszellemülés, aminek logikai következménye a tágabb megismerés, vigasz és erő. Minden másokért mondott ima dolga végeztével visszaszáll a fejetekre.

Zörgessetek szorgalmasan a szellemvilág kapuin, hogy megnyíljon nektek, és megismertesse veletek azt a hasznot, melyet a Krisztus tanaiban való élet során nyerhettek.

Ti, akik Jézus Krisztus útját járjátok, a törvényeiteken kívül élők cselekedeteit ne az ő törvényeik szerint viszonozzátok, hanem a saját törvényetek szerint:

„A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal, mert ez a törvény és a próféták.”

 

 

7, 13-23. Isten akaratának teljesítéséről

 

Szoros a kapu, keskeny az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják. Minden hiábavalóságot, hibás hajlamot, tulajdonságot le kell vetni, mert azokkal a szoros kapun nem jutunk át.

Kerüljétek a széles utat a vaskos földi törvényekkel és mellékutcákkal, hátsó bejáratokkal, melyek egy-kettőre átalakítják a bűnt erénnyé, az erényt bűnné, a jogot jogtalansággá, a jogtalanságot joggá, és romlásba viszik az embereket. Kerüljétek ezeket a hamis tanokat és tanítókat, akik lebeszélnek és eltiltanak benneteket a szellemekkel, a testvéreitekkel való kommunikációtól, állítva, hogy ez az ördögtől származik, aki azért szól hozzátok, hogy megtévesszen benneteket. Valójában attól tartanak, hogy ez az „ördög” talán olyan igazságokat mondana, amelyek megmutatnák az ő élethű képmásukat.

Krisztus, a legnagyobb próféta megígérte nekünk „a szellemek által való kinyilatkoztatások” korát. Az ő ígérete nem üres beszéd. A jelekből felismerhetjük ezt a kort, amely már itt van, és az evangélium beteljesült. A halottak beszélnek az élők által és bizonyítják, hogy az emberszellem halhatatlansága, egyéni felelőssége és örökké való tökéletesedése halhatatlan igazság.

 

Ha a tanítók félvállról veszik Isten igéjét, és azok helyett benyomásaikat, érzéseiket, viselkedésüket emelik az Isteni mérték fölé, akkor tudhatjuk, hogy nincs bennük világosság. Visszaélnek Jézus Krisztus nevével, cselekedeteik által meghazudtolják a tanítását.

János apostol így szólt: aki azt mondja, ismerem őt, és a parancsolatait nem tartja meg, az hazug, és nincs meg benne az igazság.

A tanítványság próbaköve az engedelmesség, a parancsolatok megtartása. Amikor az általunk elfogadott tanítások kiölik a bűnt a szívünkből, megtisztítják lelkünket a szennytől, és megteremtjük a megszentelődés gyümölcseit, akkor bizonyosan tudhatjuk, hogy ez a tanítás Isten igazsága. Amikor a jóakarat, a szeretet, a gyengédség, az együttérzés megmutatkozik az életünkben, amikor a helyes cselekedetek öröme ujjong a szívünkben, amikor Istent magasztaljuk, akkor bizonyosak lehetünk benne, hogy helyénvaló a hitünk. „És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk.” (János apostolnak közönséges első levele 2, 3.)

Mt. 7, 24-29. A sziklára épített ház a Krisztusi szellemiségre épített meggyőződéses hit. Zuhoghat az eső, jöhet árvíz, fújhatnak szelek, de nem dől össze, mert kősziklára építtetett.   

Jézus Krisztus tana a szellemtan, Istenről, az első szellemről szól. Ő a maradandóhoz szól, az emberek szelleméhez, ezért csakis a szellemek képesek őt megérteni. A materialisták félreértik, mert a szellemet elveszítették, csak a múlandóban forognak, és abban keresik üdvösségüket. Csak akkor fogják mindezt belátni, ha az eső, a zivatar, és a szelek megkezdik munkájukat. Amikor az okok világa hatalmas jelenségeivel, tagadhatatlan tények által bizonyítja létezését, akkor a hamis tudománynak és erkölcsnek laza alapokra épített büszke palotái és templomai össze fognak dőlni, és romjaik alá temetik hűséges képviselőiket és követőiket.

Ebből a halálból azonban új élet fakad, melyben Istent szellemben és igazságban imádni fogják. Vallás és tudomány egyesülni fognak egyetlen isteni tudománnyá, s az igazság szelleme megvilágítja ezt a tudományt, és befolyásolja az embereket, hogy megérthessék. Így fogja kormányozni a világot: „…és lészen egy akol és egy pásztor” (Jn. 10, 16.)

/Forrás: Jézus Által az Atyához/