3. A keresztségről

(észrevételünk a bjk. freeweb. hu/toc. /Balogh Károly keresztségről szóló írására)

Egyetértek az eredendő bűn lemosására szolgáló csecsemőkeresztség érvénytelenségével, illetve annak hiábavalóságával.

Vitatom viszont a következő megállapítást: „Sok vallás és szekta viszont a felnőtt korban vaó alámerítkezést gyakorolja, bár ennek sincs lelki értéke, csupán jó lelkiismeret szerzésre lehet alkalmas, amint az 1Pét 3,21-ben olvashatjuk.”

Helytelen kiragadni a szövegkörnyezetből egy-egy mondatot, mert így a kiragadott igével ellenkezőt is lehet bizonyítani.

„A mi minket is megtart most képmás gyanánt, mint keresztség, a mi nem a test szenyjének lemosása, hanem jó lelkiismeret keresése Isten iránt, a Jézus Krisztus feltámadása által”

Itt pontosan arról van szó, hogy a keresztség az, ami megtartja őket képmás, azaz Krisztus képmása gyanánt, hogy ők is – Krisztusba vetett hitük által – Isten számára elfogadhatóak legyenek, Jézus Krisztus feltámadása által meggyőződésessé vált hitükkel.

 „…a kik hisznek Abban, a ki feltámasztotta a mi Urunkat a Jézust a halálból,

Ki a mi bűneinkért halálra adatott,, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért.”

(Róm. 4:24-25.)

 Nem vitatom azt, hogy a forma által, hit nélkül nem jutunk semmire, de a kettővel együtt már igen. A formának is megvan a maga funkciója, jelentősége.

Minden, ami szellemi, ezen az anyagi világon formára szorul, szóra, kifejezésre; így Krisztus tana is formát, kifejezést igényelt, mint jelét a felvételnek és követésnek.

Minden szellemi erő kénytelen a földön valamivé áthasonulni, hogy közölhető legyen az anyaggal. Ez az értelme a keresztvíz fölötti imádkozásnak.

János keresztelése azok számára, akik részesültek benne, csak a nyilvánosság előtt tett bizonyosság volt arról, hogy hisznek a bűnbánatot hirdető prédikátor szavainak, és eddigi rossz életvitelüket el akarják hagyni. A lényeg az volt, hogy a keresztelés nyilvánosan történt. Mindenki láthatta, hogy ki kapta meg a keresztséget.

 Azt gondolhatnánk, hogy egy belső érzület nem igényel külső jeleket. De mi emberek gyakran változtatjuk valós lelkületünket, és csak akkor tisztázzuk ezt magunkban, ha nyilvánosság előtt is ki kell mutatnunk. Akkor gyakran kiderül, hogy a bennünk lévő állítólagos jóság nem is olyan nagy, mint ahogy csendben elképzeltük.

Ha nem lett volna e külső jel, ami előtt dönteniük kellett az elfogadásról vagy az elutasításról, akkor soha nem jutott volna el a tudatunkig, hogy valójában még nem vagyunk elég érettek Isten birodalmára. Hiszen aki emberi szempontok miatt irtózik attól, hogy nyilvánosan fellépjen azért, amit igaznak és jónak ismer el, hogy egy ilyen beismerés földi következményeit vállalja, abban nem lehet megbízni. Nem használható Isten dolgaira, számára a földi dolgok magasabb rendűek.

 Ugyanezen okokból keresztelkedett meg Krisztus is Jánosnál. Ő is nyilvánosan akarta tudatni, hogy a János által prédikált igazságokért kiáll.

János a kereszteléshez a víz alá merítést választotta. Ez volt a legszebb jelképe annak, amire prédikációjával célzott. Az ő tanítása szerint a bűntől úgy lehet megtisztulni, hogy az ember megváltoztatja eddigi rossz lelkületét. Ahogy a keresztelt a víz alá merüléssel külsőleg megtisztul a szennyeződéstől, és bizonyos fokig új emberként lép ki a vízből, ugyanúgy az igazság elfogadásával belsőleg tisztul meg, és képessé válik arra, hogy új emberként Istennel szemben engedelmes életet éljen.

A jelképesség ugyanezen okából Krisztus is megtartotta a vízzel való keresztelést, mint tanai elfogadásának külső jelét.

A keresztség feladata a bűntől való megváltás, a Krisztus kötelékébe való belépés. Ennek a kifejezése végett tette Krisztus a kezeit a keresztelendőre, imádkozott és keresztelt. János is feltette kezeit, s imádkozott a víz fölött, amely így megszellemesítve, tiszta erőtől áthatva s átváltozva, mint forrása a megváltásnak lett az emberek fejére öntve. Így kereszteltek az apostolok, és Krisztus valamennyi utódja. Csak az igaz imához, a benső felemelkedéshez járul az Isten, csakis így, ezen törvény alatt változik át a víz megváltó forrássá.

 A körülmetélés vagy vérkeresztség Istennek a bukott emberekkel kötött első szövetsége volt. Ezt a szövetséget a törvény be nem töltése által megszegték. János vízkeresztsége a második szövetség volt, mely által Isten a tisztátalan gyermekeket megint meg akarta tisztítani, megújítván azt a parancsolatot, melynek követése által ismét Isten gyermekeivé, tiszta szellemekké lehettek volna. Isten azonban a legkönyörületesebb, megint kegyelmes irántuk; új angyalt küld hozzájuk, aki a szövetség megtartására intse őket, s egy új keresztségét, a „szellemi keresztséget” küldi nekik, mellyel meg kell kereszteltetniük. Ez az angyal már meg is jelent; nem azért, hogy újabb szövetséget kössön, hanem, hogy a régi és újszövetséget (vér- és vízkeresztséget) egyesítse és betöltse. Ez Jézus szellemkeresztsége tűzzel.

Ez a harmadik szövetségkötés. Keresztség, amelynek feltételei által az igazság szellemének, vagyis a Szentléleknek a befogadására alkalmasakká, illetve méltókká válhatunk.

Ezt a keresztséget nem törölte el Jézus, nem szegezte föl a fára, mert föltámadása után kifejezetten ezzel búcsúzik az apostoloktól:

„Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.

Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és íme én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!” (Mt.28:19-20)

 

Az az érzésem, hogy keveri Krisztus keresztségét a Lélek keresztségével. Krisztus keresztsége a szellem keresztsége a Szentlélek erejével.  A Lélekkeresztség viszont az, amit az apostolok megkaptak pünkösdkor: az igazság szellemét, vagyis a Szentlelket.

Igenis az apostolok is meg voltak keresztelve, Jézus is és az apostolok is kereszteltek. Keresztelni csak az keresztelhet, aki maga is meg van keresztelve.

 „Vetekedés támada azért a János tanítványai és a judeaiak között a mosakodás felől.

És ménének Jánoshoz és mondának néki: Mester! A ki veled vala a Jordánon túl, a kiről te bizonyságot tettél, íme az keresztel és hozzá megy mindenki.

Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy ő előtte küldettem el…” (Jn. 3:25-28.)

„..Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.” (Jn.3:30.)

Tehát bibliai tény, hogy Jézus is keresztelt. Márpedig ha Jézus keresztelt „és hozzá megy mindenki” akkor az apostolok sem maradhattak ki, mert később már csak az apostolok kereszteltek, még Jézus életében is.

 Vitatom azt a megállapítást is, hogy „A vízzel való keresztelkedés egyébként nem is feltétele a Szent Lélek elnyerésének, mert Kornélius és vendégei is előbb nyerték a Szent Lelket, mint megkeresztelkedtek volna…” Ez az idézet is pontatlan, illetve kiragadott mondat, ami a szövegkörnyezetében egészen mást jelent.

Péternek látomása támadt:

„És látá, hogy az ég megnyílt és leszálla ő hozzá valami edény, mint egy nagy lepedő, négy sarkánál fogva felkötve, és leeresztve a földre;

Melyben valának mindenféle földi négylábú állatok, vadak, csúszómászó állatok és égi madarak.

És szózat lőn ő hozzá: Kelj fel Péter, öljed és egyél!

Péter pedig monda: Semmiképen sem, Uram; mert sohasem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant.

És ismét szózat lőn ő hozzá másodszor is: A miket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak .

Ez pedig három ízben történt; és ismét felviteték az edény az égbe.

A mint pedig Péter magában tűnődék, mi lehet az a látás, amelyet látott, imé a férfiak, kiket Kornélius küldött, megtudakozván a Simon házát, oda érkezének a kapuhoz…”

(Apcsel. 10:11-17.)

„…monda néki a Lélek: Ímé három férfiú keres téged :

Nosza kelj fel, eredj alá, és minden kételkedés nélkül menj el ő velök: mert én küldöttem őket. (Apcsel. 10:19-20.)

 

„És monda nékik:

Ti tudjátok, hogy tilalmas zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni, vagy hozzámenni; de nékem az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy tisztátalan embernek…” (Apcsel. 10:28.)

 

„És Kornélius monda: Negyednaptól fogva mind ez óráig bőjtöltem, és kilencz órakor imádkozám az én házamban; és ímé egy férfiú álla meg előttem fényes ruhában,

És monda: Kornélius, meghallgattatott a te imádságod, és a te alamizsnáid emlékezetbe jutottak Isten előtt.” (Apcsel. 10:30-31.)

 

„Mikor még szólá Péter ez igéket, leszálla a Szent Lélek mindazokra, a kik hallgatják vala e beszédet.

És elálmélkodának a zsidóságból való hívek, mindazok, a kik Péterrel együtt mentek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szent Lélek ajándéka.

Mert hallják vala, hogy ők nyelveken szólnak és magasztalják az Istent.”

(Apcsel. 10:44-46.)

 

Ebben a szituációban rendkívüli esemény volt a Lélek kiáradása. Itt Péternek és a Joppébeli zsidóknak szólt a jel, üzenet, hogy arra a következtetésre jussanak:

Vajjon eltilthatja-é valaki a vizet, hogy ezek meg ne keresztelkedjenek, kik vették a Szent Lelket miképen mi is?

És parancsolá, hogy keresztelkedjenek meg az Úrnak nevében.” (Apcsel. 10:47-48.)

Ezek az emberek Istenfélő, hívő emberek voltak. Imádkoztak, böjtöltek, alamizsnálkodtak, vagyis amit a tudatlanságuk korlátain belül megtehettek, azt megtették, ezért kaphatták meg a Szentlélek ajándékát. De nem véletlenül kellett Péternek Joppéból Czezáreába menni. Hanem hogy Kornéliust és háza népét megkeresztelje. Hitük és cselekedeteik által elfogadhatóvá váltak Isten számára, ezért kaphatták meg a Szentlelket is. Tehát Jézus ezt a törvényt nem törölte el, és nem szegezte a fára.

A magyar nyelvben a Szellemnek pejoratív értelme volt. Nem használták, a lélek szóval helyettesítették, így keveredik a bibliában a két kifejezés. Ezért félreértések keletkeztek miatta.

„…ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap mulva.”(Apcsel. 1:5.)

Itt valóban a Szentlélek kiáradásáról van szó, amit az apostolok számára ígért meg Jézus Krisztus. Nem keverendő az alábbi idézetben Jézus Krisztus keresztségére utalva: „majd keresztel titeket szellemmel és tűzzel.”

 „Én ugyan keresztellek titeket vízzel; de eljő, a ki nálamnál erősebb, a kinek nem vagyok méltó, hogy sarujának kötőjét megoldjam:

az majd keresztel titeket Szent Lélekkel (vagyis saját szellemével) és tűzzel.” (Lk. 3:16.)

Az apostolok és az ő utódaik az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében keresztelnek.

(100%)