Máté evangéliumának 13. fejezete

Mt. 13, 1-52. Hét példázat az Isten országáról

 Jézus képekben szól az emberekhez. A gyermekded szellem képekből táplálkozik, melyek hozzásimulnak a természetéhez. Indoklásra nem szorul, meg sem értheti, mert nem alakult még ki a szellemében a logika, a megértő, beleérző képesség.

„Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek.”

Ami Istenből van, az a VAN. Ez mindenkinek adatik (tékozló fiú jussa). Ezek a magunkkal hozott talentumok (kincsek, képességek, lehetőségek), amelyeket elvesz tőlünk a Sátán, ha nem használjuk, nem kamatoztatjuk azokat. Innentől kezdve nem látunk, nem hallunk, mert nincs bennünk a VAN (a szeretet).

A Sátán teljesen elhomályosítja a látást, a hallást („…és ne értsenek szívükkel…”). Nem azt mondja, hogy ne érezzenek a szívükkel, hanem ne értsenek, azért, mert nincs bennük szeretet.

Azt mondjuk, hogy a szívből származnak az érzelmek, és ő mégis azt mondja: ne értsenek a szívükkel. Ez döbbenetesen sokat mondó kijelentés. Nem tudnak a szívükkel gondolkodni. Ez a kulcsa a megtérésnek, ahogy mindannyiunk problémájának is: hogy a szívünkkel értjük, vagy az eszünkkel. Mert ha csak az eszünkkel értjük, akkor nem térünk meg soha. Mert nincs meg a szívünkben az az érzés, amitől értjük. Az ilyen embereket nem lehet megtéríteni.

Működjetek felvilágosítóan ott, ahol a sötétség uralkodik! Működjetek csillapítóan ott, ahol a rikító fény meghamisítja a tisztánlátást, de ne gyakoroljatok senkire közvetlen befolyást, mert a megismerésnek mindig az egyén szelleméből kell kifejlődnie. Ha idegen befolyás hozta azt létre, akkor melegházi növényhez hasonlítható, mely a védelem alatt pompásan felvirágzik ugyan, de a legelső durva szél, a legelső kísértés, mely védtelenül éri megsebezi, és elhervasztja.

Ki ismerheti legtökéletesebben az elénk tárt képek elemeit? Csak az alkotó képes tökéletes magyarázatot adni, azok belső lényegét is megértetni azokkal, akik őszintén érdeklődnek. Krisztus, aki alkotott a mindenségben és a földön, így szól hozzánk, akik a képek világában kutatjuk az okokat, és meg akarjuk ismerni azokat az elveket, melyek kormányozzák az anyagot.

„Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait…”.

Nektek megadatott, hogy oktatást nyerjetek a dolgok elemeiről, a látható, láthatatlan okairól, mert meg tudjátok becsülni ennek az értékét, ennél fogva felkeltitek magatokban az ahhoz szükséges értelmet. Azoknak pedig, akik ezt az oktatást nem tudják megbecsülni, nem adatott meg, mert ők csak a csodákat lesik anélkül, hogy őszintén meg akarnák ismerni azok okait és céljait. Ők nem képesek az érzéki fölé emelkedni, nekik a látszat minden, maga a világosság semmi, így megmaradnak a látszólagosban, a valóság előttük nem tárulhat fel.

Aki azonban behatol a látszat belsejébe, és annak okát keresi, az előtt fel fog tárulni az igazságnak egyre nagyobb és nagyobb részlete, előre fog haladni egyik tudománytól a másikig, meg fogja találni egyik kincset a másik után, és gazdag lesz igazi kincsekben.

Mert vannak emberek, akik látnak és hallanak, de nem akarják megérteni. Akik médiumok, akik által a hatás megnyilatkozik. Ők érzik és tudják, hogy nem ők a mozgatók, akik ezt előidézik, mégsem akarnak hinni egy idegen mozgatóban, mert nem hisznek a saját szemeiknek és füleiknek. Nem nyitják meg a szívüket a hatalmas érzelmeknek, és inkább állítják fel a legképtelenebb és a legtermészetellenesebb hipotéziseket, minthogy befogadnák az igazságot.

Pedig addig nem gyógyulhatnak ki szellemi bukásukból, amíg az, ami ebben a mély aknában el van rejtve, a megbánás parazsa által megolvasztva és megtisztítva, komoly jó szándék segítségével új teremtménnyé átalakulva, képes nem lesz megkezdeni egy újabb vezeklési, illetve munkálkodási időszakot.

16. Boldogok mindazok, akik látnak, hallanak, és megértik, hogy elérkezett a beteljesülés ideje. Akik tanulmányozzák a jeleket, hogy megismerjék azok megjelenésének célját, s azokat önmaguk részére hasznosítják. Ti, akik részesei vagytok ennek a lehetőségnek, törekedjetek megismerni ezt a világosságot, amely nektek világít, becsüljétek meg, és adjatok érte hálát Istennek, hogy részesei vagytok ennek a lehetőségnek, a végidők utolsó szakaszának.

25. „De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne.”

Amikor az ember elfárad és elálmosodik, eltunyul, vagyis elveszíti az éberségét. Akkor jön a kísértés, az elbizonytalanítás. A konkoly az elbizonytalanítás, és minden fajtája a keskeny útról való eltérítésnek.

Érdekes ez az ellanyhulás, melynek a következő jelei vannak: most olyan jó, olyan jól érzem magam. Ezek az első gyanús jelek, hogy valami baj van. Itt van a Sátán, és veti a konkolyt.

30. „Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig…”

A búza az Isten országának a fia, a konkoly pedig az ördög. Miért nőjenek föl együtt? Mert a kísértések vizsgáztatják az embert, szembesítik a hibáival, és azokat fölismerve tisztulhat, erősödhet. Így szolgálja végső soron a Sátán is az Istent.

Gyümölcseiről ismerszik meg a fa. A búzát a konkolytól egyértelműen csak akkor lehet megkülönböztetni, amikor már mutatkozik a termése. A termése alapján válik egyértelművé, nyilvánvalóvá a jónak a jó szándéka, a rossznak a gonosz szándéka. Ennek alapján dől el, melyik kerül a csűrbe, és melyik a tűzre.

31. „Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz…”

A mustármag a legkisebb mag, és ha elvetik, fává nő, kiterebélyesedik. Hol van a mennyek országa? A szívünkben. Minden szívben fává terebélyesedik az a mustármag? Csak akkor, ha „jó földbe” vetjük. Csak a megtért, újjászületett szívekben elvetett mustármag ver gyökeret, terebélyesedik fává, és válik a mennyek országává. Hatalmas, terebélyes fává úgy tud nőni, ha a magját, és gyakorlatát továbbadom, hogy egyre több embernél növekedjen fává.

44. „Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez…” Megtalálja az ember azt a kincset, és mindenét eladja azért a szántóföldért, hogy a benne lévő kincs az övé legyen. Vagyis nincs szüksége semmire. Akkor érzi ezt az ember, amikor megtér, és átadja szívét, a szívében az első helyet Jézus Krisztusnak, mert rátalált a mennyek országára.

47-48. „Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz…”

A korszakváltás végén mindannyian megítéltetünk.

54. „És hazájába érve, tanítja vala őket az ő zsinagógájukban, annyira, hogy álmélkodnak, és ezt mondják vala: Honnét van ebben ez a bölcsesség és az erők?”

Hol van az Ő hazája? Ez nem derül ki, az viszont feltételezhető, hogy ismerik a családot, mert sorolják édesanyját, testvéreit. De honnan van ez a bölcsesség, és ez az erő? Ők a hétköznapi ácsmestert ismerték, és nem tudták ezzel összeegyeztetni a rendkívüliségét. „Nincsen próféta tisztesség nélkül, hanem csak az ő hazájában és házában.” (100%.)

/Forrás: Jézus Által az Atyához/