Mi a bűn?

 Amikor az Istentől kapott energiákat alacsonyabb szintű célokra, illetve Isten törvényeinek megsértésére használjuk fel, vagyis vétünk Isten törvényei ellen.

Isten a bűnök szövevényében kereste meg a törvényszerűségeket, gondoljunk itt a hét főbűnre. Nem önálló bűnök, hanem szövevények, melyek egymással összefonódnak, egymásból következnek.

Pontosan így van ez a Tíz parancsolattal is. Isten óriási ajándékot adott az embereknek, amikor a bűneink szövevényeiben meghatározta azok törvényszerűségeit, ismérveit. Cselekedeteink motivációit tekintve mindig meghúzódik mögöttük a főbűnök valamelyike.

Óriási ajándék ez a számunkra, mert Isten ugyan beleírta a szívünkbe a parancsolatokat, illetve a törvényeket, de ha nekünk kellene kiigazodni a megtapasztalások végeláthatatlan sokaságában, és így kellene eljutnunk a vétkeink fölismerésére, soha nem juthatnánk vissza oda, ahonnan a bűnbeesés következtében kiestünk. Mert ezeknek a bűnöknek a szövevényében eligazodni segítség nélkül képtelenek lennénk.

 Bűnt elkövethetünk gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. Ha történetesen lopást követtünk el, ennek indítéka az önzés. Tehát mielőtt még megcselekednénk a lopást, már gondolatban vétkeztünk az önzésünk miatt, mert az sarkallt minket a lopásra.

 Ha csak egyetlen parancsolat ellen vétkezünk is, motivációját tekintve máris ott van az önzés, és ez így van minden parancsolatnál. Sőt, a főbűnök is egymásból következnek, együtt motiválják az embert bizonyos cselekedetekre. Gondoljunk például a féltékenységre. Pokollá tudjuk tenni a szeretett, féltett házastársunk életét a gőgünkkel, az önzésünkkel, a birtoklási és hatalomvágyunkkal. Mert a féltékenység ezeknek a motivációknak az ötvözete.

 Ha vizsgáljuk a lelkiismeretünket, nagyon könnyű azt mondani, hogy loptunk. A mai világban már társadalmi jelenség a lopás, de tegyük hozzá, hogy miért loptunk, miért törtünk házasságot, miért hazudtunk, kinek és milyen haszna volt ebből? Így lesznek értékelhetőek a motivációink tükrében a cselekedeteink.

Istennek nincs rá szüksége, hogy ezt vagy azt tegyük, erre csak nekünk van szükségünk, mint ahogy arra is, hogy tökéletessé tegyük a bánatunkat. Amikor az embertársaink ellen elkövetett bűneinket ilyen megvilágításban látjuk, akkor tudunk eljutni az Istennel kapcsolatos vétkeink felismerésére.

 Ez nagyrészt a tanítók, és a szemléletünk kialakításáért felelős papok, valamint a szülők vétke. Tanuljunk belőle, hogy a ránk bízott, és a hozzánk tartozó emberekkel szerettessük meg tanításunkkal és magatartásunkkal ezt a tiszta és gyönyörűséges szemléletet, melyet Jézus Krisztus hagyott ránk.

Ugyanakkor tudni kell, hogy a nemtörődömséggel, a jóra való restséggel a kétfelé sántikálással nem is keressük a lehetőséget Isten megismerésére. Sőt, behúzódunk a csigaházunkba, hogy jó nekünk így.

 Nagyon nagy lehetőség a vezeklés keresztsége a számunkra. Mert a tökéletes bánat könnyei vonzzák magukhoz az Atya és Jézus Krisztus megbocsátó kegyelmét, és mossák tisztára a szívünket az így megbánt bűnöktől.