Szemléletünk bizonyítékai a Bibliából. 1. Az örömhír, az evangélium jelentősége, funkciója
A reinkarnáció és a karma bizonyítása a Bibliából
Az első évszázadokban elszórtan, egymástól függetlenül, a birtokukban lévő, a Szentlélek sugallataira készült leírások alapján és a Szentlélek irányításával illegálisan működtek Krisztus egyházának közösségei (őskeresztények). Tökéletesen betöltötték a feladatukat. Az emberek tömegesen tisztultak föl a négyes szféraszintre és mentek át a Jézus által megépített, a földet és a mennyek országát összekötő hídon.
- Constantinus felismerte a kiépülő egyházi szervezetben rejlő lehetőséget, ezért elődeivel szemben a kereszténységgel való kiegyezés útját választotta.
Az ismert legenda – az égen megjelenő, győzelmet ígérő kereszt − azt érzékelteti, hogy Constantinus már a kereszténység érvényre juttatása jegyében harcolt a pogány társuralkodó ellen, s egyeduralmát a kereszténység segítségével kívánta konszolidálni. A korábban keresztény-üldöző császár engedékenysége nem hitbeli, hanem politikai okokkal magyarázható. Kénytelen volt elismerni, hogy az üldözések nem érték el a céljukat, azért 313 februárjában hivatalosan is elismerte és megadta a keresztényeknek a szabad vallásgyakorlás jogát. Visszavont minden korábbi, őket üldöző rendeletet, amely „teljességgel áldatlannak bizonyult, most mindez érvényét veszítse.” Constantinus császár (337-361) uralkodása alatt a kereszténység államvallássá lett.
Constatinussal tehát megtörtént a kereszténység történetének második nagy sorsfordulója: az üldözött egyház diadalmasan triumfáló egyházzá változott, amely szorosan összefonódott a császári intézménnyel. Ezt az összefonódást a niceai zsinat pecsételte meg, melynek döntéseit császári törvényként hirdették ki.
Létrejött a pápaság, a pápát kikiáltották Jézus Krisztus földi helytartójának. Pápai irányítás alá kerültek mindazok a közösségek, melyeknek vezetői ezen a zsinaton részt vettek.
A keresztény közösségek jelentős része távol maradt ettől a zsinattól. Nem fogadták el a császár kétes értékű gesztusát. Bizalmatlanságuk jogos volt, mert a Trón és oltárszövetség létrejöttével kiszorult a Szentlélek az államvallás irányításából. A császárnak, illetve az állam képviselőinek az egyház irányításába beleszólási jogot szavaztatott meg a zsinat. Innentől kezdve egységes földi irányítás alá került Jézus Krisztus egyháza.
Ez a zsinat válogatta ki Jézus tanításának összegyűjtött leírásaiból a kanonizálásra alkalmas részeket, evangéliumokat. Így választották ki − nem véletlenül − a Szentlélek befolyásának hatására Máté, Márk, Lukács és János apostolok leírásait.
Tény, hogy ezekből a leírásokból kiollózták a karmáról, a reinkarnációról és a nőkről szóló tanításokat, de az utalások 52 helyen benne maradtak. Akik ismerik a karma és a reinkarnáció törvényeit, azok számára ezek az utalások sokat mondanak, így válik teljes egészében érthetővé a biblia. Ezeknek az ismereteknek a hiányában rengeteg megválaszolatlan kérdés merül föl, amelyekre az újszövetségre épülő egyházak nem tudnak kielégítő, megnyugtató választ adni.
Jézus Krisztus működésének idejében mindenki számára ismert, elfogadott tény volt a karma és a reinkarnáció törvénye. Az apostolok szájából is számtalan erre utaló kérdés, kijelentés hangzott el (pl. a vakon született ember meggyógyításánál: ki vétkezett ő vagy a szülei). Ha egy életünk van, akkor hogyan, mikor vétkezhetett volna a vakon született?
Erre utal Jézusnak az a tanítványokhoz intézett kérdése is, hogy kinek tartják őt az emberek. „Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül”, akik már mindannyian halottak voltak. A tanítványok kijelentései egyértelműen a reinkarnációra utalnak.
Ha ez nem így lenne, akkor hogyan kerülhetett volna bele a Bibliába ekkora butaság? Jézus Krisztusnak ki kellett volna javítani, de nem ezt tette, hanem megmagyarázta:
„Mester, ki vétkezett, ez-é, vagy ennek szülei, hogy vakon született? Felele Jézus: sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.” (Jn. 9:2-3) (Szt. István kiadású ford. „hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk)
Vagyis ez vállalt karma: hogy a gyógyítás szabályainak betartásával meggyógyítható legyen. Ha ez nem így lett volna, Jézusnak ki kellett volna javítani, mert ekkora szemléletbeli hiba nem kerülhetett volna bele a Bibliába.
Illés reinkarnációja Keresztelő Jánosban egyértelmű a Bibliában megmaradt utalásokból a következő igehelyek, illetve példabeszédek alapján.
Gábriel arkangyal megjelenése Zakariásnak
„Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.
És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén; Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva. És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.” (Lk. 1:13-17.)
Gábriel arkangyal egyértelműen kimondja a reinkarnáció lényegét: Illés szellemével, és erejével (mert a test a szülőpár fluidjaiból épül föl) jár az úr előtt (szellem, erő, anyag).
Jézus színeváltozása alkalmával Péterrel, Jakabbal, és Jánossal fölmegy a hegyre és ott megdicsőülve Mózessel, és Illéssel beszélget. Majd a tanítványok megkérdezik Jézust: „Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie? Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít; De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük. Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik.” (Mt. 17:10-13.)
Amikor keresztelő János tanítványai megkérdezik Jézust: „Te vagy-é az, a ki eljövendő, vagy mást várjunk?”, megválaszol a tanítványoknak, majd a hallgatósághoz fordulva méltatja János nagyságát, és saját maga jelenti ki: „És, ha be akarjátok venni…” (ha tudni akarjátok)…”Illés ő, a ki eljövendő vala”.
Tehát a Biblia minden kiollózás és fordítási hiba ellenére alkalmas arra, hogy az emberek a Mózesi törvény és Jézus Krisztus tanításának betartásával elnyerhessék az üdvösséget, a mennyek országába jutást. Az Isten nem engedte, hogy a Bibliát, mint zsinórmértéket tönkretegyék. Pontosan a tudatlanság védte meg attól, hogy ez bekövetkezzen.
A kanonizálás után az emberek tudatából is tűzzel-vassal irtották a karma és a reinkarnáció gondolatát. Így a keresztény világban a karma és a reinkarnáció fogalma eggyé vált a keleti vallások lélekvándorlásával (emberből állatba, állatból emberbe).
Az ezzel kapcsolatos teljes tudatlanság miatt a Bibiliát nem tudták tovább ollózni, korrigálni, vagy helyesbíteni, szerencsére. Így elmondhatjuk, hogy a tudatlanság védte meg a Bibliát a további rongálástól. Isten mindig a javunkra tudja fordítani dolgokat, még a leglehetetlenebb helyzetekben is.
A katolikus egyház nagy gondolkodójának, Szt. Ágostonnak a keresztény karma és reinkarnációról szóló tanítását a Medici család őrizte meg a mai kor számára. A bibliai karmáról és reinkarnációról szóló tanításokat kaptunk a múlt század klasszikus médiumain keresztül is (Adelma, Eszter és Pál).
A Biblia még mindég betölti a zsinórmérték szerepét. Ha nem így lenne, akkor nem támadnák ilyen nagy intenzitással, és nem próbálnák hiteltelenné tenni. Minél intenzívebb a támadás, annál stabilabban tölti be a Biblia a szűrés és a zsinórmérték szerepét.
Jézus nyomatékosan fölhívja a figyelmünket: „Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok.
Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?
Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa, pedig rossz gyümölcsöt terem…. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.” (Mt. 7:15-20)
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Mt. 7:21.) (vagyis aki nem csak mondja, hanem cselekszi is)
Biblia nélkül nincsenek célok, feltételek, korlátok, tehát nincs fejlődés sem. Parttalanná, széles úttá, tágas kapuvá válik minden. Sokan járnak rajta, mert erőfeszítés nélkül szeretnék elérni a mennyek országát, de oda csak a keskeny úton és a szoros kapun keresztül lehet bejutni.
Jézus Krisztus azt mondja: „Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt. (Mt. 16:24-25.)
A személyes bűneinktől nekünk kell Krisztust követve, az Ő TANÍTÁSAINAK, valamint a PARANCSOLATOK BETARTÁSÁVAL, vagyis a gonosz hajlamaink következetes megtagadásával megváltódnunk, ezektől senki nem tud minket megszabadítani, csak mi saját magunkat. Nekünk kell kiizzadni, mint a kagylónak az igazgyöngyöt. Az erős, meggyőződéses hittel, és az Istennel való állandó élő kapcsolattal tudjuk magunkhoz vonzani az Isten kegyelmét. Ez az üdvözülés, a mennyek országába jutás útja-módja.
A Bibliai tanítások több ezer évvel korábban íródtak, olyan kultúrákban és körülmények között, amelyek különböznek a miénktől, de mégis az írások olyan általános érvényű és alapelvekről szólnak, amelyek minden körülmények között érvényesek. Jézus Krisztus példázatokban beszélt hozzánk, mert a példázatokból levont tanulságok ma is érvényesek minden ember számára.
Ismernünk kell a Bibliát, nem csak a hegyi beszédet, ami előrevetíti Jézus Krisztus feladatát, tevékenységének jelentőségét, hanem az összeset. A biblia alapos ismerete alapján tudjuk megvalósítani a gondolkodásunk átalakítását a bibliai gondolkodásra, Krisztus szellemiségére. Ez az alfája és az omegája a feladatunknak.
A Bibliai gondolkodásunk tökéletesedése biztosítja a szemléletünk tisztaságát, a hamis tanítások kiszűrésének a tökéletesedését, érzékelését, felismerését. A MI SZEMLÉLETÜNK ZSINÓRMÉRTÉKE A BIBLIA. A Bibliához igazított szemléletünk számára a Biblia ÖNBIZALMAT, nem önelégültséget, de megerősítést, visszajelzést ad bizonyos szituációk, cselekedetek helyes vagy helytelen voltára, betölti a kontroll szerepét a hibáink felismerésénél.
A Biblia Isten szava. Jézus az Atya médiuma volt, Ő adta át nekünk az Atya tanítását.
„Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.”(Jn. 17:8.)
És ezért kéri Jézus Krisztus az Atyát főpapi imájában:
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.” (Jn. 17:17.)