4. A szombatról

A törvény egyértelműen rendelkezi a hetedik napnak, a szombatnak megszenteléséről

 A bjk.freeweb.hu/toc.htm Balogh Károly a szombatról szóló fejezetében lévő megállapításokkal kapcsolatos észrevételeink

 Az Ószövetségi szentírás a testi embernek, az újszövetségi, Krisztus világossága a szellemnek adatott. A testi embernek mindent meg kell magyarázni. Hány lépést szabad szombati napon tenni, ha nem akar vétkezni. Ezért volt hatszáz-akárhány tiltás, kettőszáz-akárhány óvás és stb., vagy fordítva, mert a testi ember még nem rendelkezett azzal a tudással, rálátással, megvilágosodással, mint a szellem. Jézus tanításai alapján el kell tudni dönteni, hogy mi a jó és mi a rossz.

Hivatkozva Mt. 5:17-18. verseire:

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.

Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.”

 Jézus nem eltörölni jött a törvényt, hanem betölteni. Márpedig a szombati nap felől a törvény rendelkezik. Ennek betartásához nincs jelentősége annak, hogy Mózes idejében hány holdhónap volt egy év, vagy Julius Caesar és XIII. Gergely hány napot korrigáltatott. A lényeg a hét napjain van. Annak sincs jelentősége, hogy Istennek egy napja hány nap, vagy hány év. A törvény egyértelműen rendelkezi a hetedik napnak, a szombatnak megszenteléséről.

„Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;

De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se lányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;

Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.” ( Móz. II. 20:9-11.)

 A törvény szövegéből egyértelmű és világos, hogy melyik nap az első, és melyik a hetedik nap. Jézus példabeszédeiből is egyértelművé válik, hogy a szükségleteink kielégítése, és a halaszthatatlan dolgok megcselekvése, továbbá az Isten előtt kedves dolgok megcselekvése, például a betegek gyógyítása, a keseredett szívűek vigasztalása, az elhagyottak istápolása, és az irgalmasság gyakorlása nincs ellenére a szombati nyugalomnak.

Nem eltörölte a szombati nap törvényét, hanem megtisztította a helytelen vallásgyakorlástól.

 Az apostolok gyakorlatában is megmaradt a szombat, illetve a hét napjainak a számozása:

„Mikor pedig reggel, a hétnek első napján (azaz vasárnap.) föltámadott vala, megjelenék először Mária Magdalénának, a kiből hét ördögöt űzött vala ki.”

A trón- és oltárszövetség létrejöttével változott meg a szombati pihenőnap vasárnapra. A Római birodalomban társadalmi berendezkedésében a vasárnap pihenőnap volt. Ezért kellett megváltoztatni Isten törvényét és ideologizálni azzal, hogy Jézus Krisztus vasárnap támadt föl. I. Constantinus 321-ben a vasárnapot császári rendelettel heti ünnepnappá nyilvánította. Így lett a Katolikus egyház számára a szombat helyett a vasárnap az „Úrnak vasárnapja”, vagyis a pihenőnap.

Constatinussal tehát megtörtént a kereszténység történetének második nagy sorsfordulója: az üldözött egyház diadalmas triumfáló egyházzá változott, amely szorosan összefonódott a császári intézménnyel. Ezt az összefonódást a niceai zsinat pecsételte meg, amelynek döntéseit császári törvényként hirdették ki.