Máté evangéliumának 18. fejezete

Mt. 18, 1-14. A gyermekies lelkületről. Botránkozásról

 Akinek nincs atyja, az nem gyermek. Minden gyermeknek hinnie kell egy atyában, akinek alárendeli magát. Aki az Atya gyermeke marad, az megmarad az ő hatalmában, erejében, szeretetében, megmarad az ő országában, kenyerében és jogában. Az örököl az Atyától folyton.

Az a gyermek, aki okoskodik az atya művei fölött, kilép a gyermeki állapotból. Az, aki kilép a gyermeki állapotból, s elszakad az Atyától, nem örökölhet tőle. Ezért a testvérek vagyonára áhítozik, de azok azt önként nem engedik át, így erőszakra és cselre vetemedik, csalóvá, rablóvá és tolvajjá válik. Mindezt csak azért, mert a saját lábára állt, és azt hitte, hogy neki nincs többé az Atyára szüksége.

Egyetlen lázadó sem térhet vissza a hazájába a király kegyelme nélkül. Éppen így van ez az olyan gyermekkel is, aki fellázad az Atya ellen. A törvény betöltése, betartása nem elegendő, csakis a megbocsátás által nyerheti el a visszatérés kegyelmét.

Ezért mondja Jézus: „Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába.”

Mert aki megalázkodik, az felmagasztaltatik. Aki szelíd, szerény, alázatos, és engedelmes, az függőségének a tudatában él. Mert kiszolgáltatottak vagyunk Istennek, mint a gyermek a szüleinek. Létünk, és minden lépésünk tőle függ.

 „…ha meg nem tértek…” Mit is jelent a megtérés? Kitakarítjuk a szívünkből a bálványokat, és átadjuk a szívünket, a szívünkben az első helyet az Atyának, Jézus Krisztusnak.

Mit jelent az, hogy a szívünkben az első helyet átadjuk? Ő kerül a gondolkodásunk középpontjába, a törvényei határozzák meg az életvitelünket.

Hogyan tudjuk ezt megvalósítani? Ha rendelkezünk a gyermek tulajdonságaival, és a szívünkkel gondolkodunk, mint a gyermekek.

 „És a ki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.” Itt nem arról van szó, hogy ténylegesen egy kicsi gyermeket fogad be valaki, hanem arról, aki egy ilyen lelkületű embert fogad be, vesz pártfogásába.

 „A ki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységére vessék.” Akik a maguk egyszerűségével bíznak az Atya védelmében, és megbotránkoztatja őket valaki, jobb volna annak, ha soha testet nem öltött volna. Mert a szellemek birodalmában meg fogja ismerni a szükséges voltát annak a védelemnek, amelyet mint ember kikacagott, és keresni fogja ugyan, de nem találja meg mindaddig, míg maga is egyszerű nem lesz. Mert az idősebb gyermekek megvédik a fiatalabbakat. Ez az egyik parancsolata az Atyának.

 „Jaj a világnak a botránkozások miatt!” A világ minden botránkozása onnan származik, hogy önálló akar lenni, folyton függetlenségre törekszik, pedig jaj volna neki, ha azt elérné. Ami nincs megtámasztva, annak el kell dőlni, így ha kiesne a függőségéből, akkor nagyot esne, és okvetlenül szétmorzsolódna.

Itt a földön, a kevert világban természetes és szükséges is, hogy botránkozások essenek, mert különböző fejlettségi szintű emberek különféleképpen viselkednek. A kevésbé fejlett nem tud úgy viselkedni, mint aki már szellemileg fejlettebb. A botránkozások azért kellenek, mert azok természetes velejárói ennek a földi létnek. Vagyis itt e földön a fejlődési fokozatok minden szintje képviselteti magát. Azt mondja Jézus, szükséges, hogy botránkozások essenek.

 De jaj azoknak, akik által a botránkozások esnek, mert ők nagyot hibáznak. Mivel a résztvevőket is állásfoglalásra készteti, illetve szembesíti a hibáikkal, ilyenformán a fejlődését is előbbre viszi annak, aki már le tudja szűrni a maga számára a tanulságot.

 Törekedjetek megérteni az Istentől való függőségeteket, és állítsátok vissza gyermeki viszonyotokat! Akkor meg fognak szűnni a háborúskodások, a bajaitok, és ki fog gyúlni a testvéri szeretet világossága a földön.

8.         Távolítsd el az okot, hogy ne legyen következmény! Tagadd meg bűnös hajlamaidat!

10.       Minden embernek van védangyala, aki őt irányítja, befolyásolja, és rendeltetéséhez vezeti anélkül, hogy szabad akaratában korlátozná, mert a szellemek egyetemlegesen vannak összekötve és lekötelezve, és sokszor öltenek testet ilyen céllal. A testvéri szeretet az ő törvényük.

11.       ”Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, a mi elveszett vala.”

Azért küldi Ő az angyalait, hogy üdvöt hozzanak a boldogtalanoknak. Küldött pátriárkákat, prófétákat, és magát Jézus Krisztust, majd az igazság szellemét, amely behatol mindenhová, felkeresi mindenütt az elveszettet, törekszik őt megnyerni, és örvend, ha megnyerte. Elhozza őt az Atyának, s ők örvendenek a mennyben. Mert az Atya nem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek és gyengék közül.

20.       „Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” A függőségüket felismert és megértett, megtért gyermekek ha ketten-hárman összejönnek Jézus nevében, ő ott lesz velük.

Jézus Krisztus hűséges gyermeke a mennyei Atyának, támogatja a kéréseiket, és kieszközli az Atyánál azok teljesítését. Mert Ő örökölt az Atyától, nemcsak kenyeret és országot, hanem testvéreket is. Ha ezek a kicsinyek Őt nevén szólítják, és kérnek az övéből, akkor ad nekik, amennyire szükségük van. Ő az elsőszülött, és mint ilyen kapta az Atyától a parancsot hogy karolja föl a legkésőbb születetteket, irányítsa, vezesse, gyógyítsa és tanítsa őket, s ő ad nekik egy üdvös elméletet, szemléletet.

 

Mt. 18, 15-20. A kulcsok hatalma

 Itt már teljesen egyértelmű, hogy mi az, amit megoldunk, és mi az, amit nem. Tehát a haragról van szó, és nem a bűnbocsánatról. Nem a megbocsátás kegyelmét ruházta rájuk Jézus Krisztus, hanem azt mondta, bocsássanak meg egymásnak. Tehát ezt a kegyelmet nem kaphatjuk meg senkitől, ha mi nem bocsátunk meg. Ez óriási különbség, és nagyon nagy félreértés.

Itt azonban már egyértelmű, hogy mi a kulcsok hatalma. Nagyon szép útmutatást kapunk arra vonatkozóan, hogy ha valaki vétkezik ellenünk, akkor mit kell tennünk: „menj el és dorgáld meg őt négy szem között….”

Mit jelent ez, hogy kell ezt értenünk? Mindenképpen a hibájával kell szembesíteni: ezt vagy azt tetted, pl. rontottad a szavahihetőségemet, olyat állítottál, amit nem tudsz bizonyítani, stb. Elsősorban az lenne a fontos, hogy elérjük az illetőnél azt, hogy hallgasson ránk. Vagyis eljusson a tudatáig, hogy mit hibázott. Lényeg az, hogy utána kell menni, és meg kell próbálni meggyőzni arról, hogy jobb belátásra térjen.

Mit jelent az, hogy dorgáld meg? Valami miatt rosszalló, bíráló szavakkal illetni valakit, korholni, megfeddni. Enyhébb fegyelmi büntetés.

Vagyis dorgáljuk meg, szembesítsük a hibájával. Ha ezt nem tesszük meg, mulasztással vétkezünk, elvtelenül tolerálunk. Nem adjuk meg a lehetőségét annak, hogy a hibáját fölismerhesse.

Mi a veszekedés? Amikor kölcsönösen szidják, korholják, sértegetik egymást. Nem a lényeget mondják, nem egymás hibáját, hanem a sérelmeiket vagdossák egymáshoz.

Amikor a konfliktus megtörténik, mind a két fél indulatossá válik. Hagyni kell ülepedni a dolgot, elemezni kell, azzal kezdeni, hogy én mit hibáztam. Miért reagált így, mi volt ebben az én hibám.

Amíg a saját hibámat nem ismerem föl, addig a másik felet hibáztatom. Amikor rájövök a saját hibámra, akkor azt is be kell látnom, hogy én is elkerülhettem volna a konfliktust. Így már felére csökken a másik hibája, indokolatlanná válnak az indulataim. Tudom higgadtan szembesíteni a másik felet a hibájával, indulat-mentesen elmondhatom a sérelmeimet, ha pedig én okoztam a konfliktust, akkor képessé válok a tökéletes bánat kritériumai alapján bocsánatot is kérni. (ld 5. főmenü, Bűnrendezés)

„Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön a mennyben is oldva lészen.” Teljesen mindegy, hogy ketten milyen súlyú konfliktust, haragot rendezünk le. Ha meg tudjuk oldani, akkor a mennyekben is oldva lészen, de ha nem bocsátunk meg egymásnak, akkor a mennyekben is kötve lészen. Nem fogják vitatni, hogy mi miben, és miért egyeztünk meg. Ez azt jelenti, hogy nem visszük tovább a következményt, mint karmát.

Ha csak az egyik fél bocsát meg, a másik nem, akkor is kötve marad. Ha a másik fél az én minden erőfeszítésem ellenére sem bocsát meg, akkor ajánljam föl ezt a problémámat az Atyának, illetve Jézus Krisztusnak, segítsék a helyére tenni a problémát, mert bennem már nincs harag, a szívemben béke van.

Az elvtelen toleranciában nem derül ki egyikünk hibája sem. Azt mondjuk, fátylat rá, lépjünk tovább, így nem fog rájönni egyikünk sem, hogy mit hibáztunk. Mert a konfliktus csak akkor jön létre, ha mind a ketten hibázunk. A konfliktusok azok, amik itt a kevert világban meggyorsítják a fejlődést, mert a kellemetlen ütközés szembesít a hibáinkkal, ha kielemezzük, kibeszéljük.

Elvtelenül legtöbbször a szeretet helytelen értelmezése, vagy a békesség miatt tolerálunk. Nem rendezzük le a sérelmeket, a haragunkat, ezért azok nem oldódnak ki belőlünk, csak elfelejtődnek.

„…ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.” Úgy lehetünk egy akaraton, ha mindannyian Isten útját járjuk, és azt akarjuk cselekedni, ami Istennek tetsző. Mindannyian Isten törvényei szerint akarunk élni, ez azt jelenti, hogy egy szemléleten vagyunk, és ez megegyezik Jézus Krisztus szellemiségével.

Mt. 18, 21-35. Békülékenység. Példázat az adós szolgáról

 Vajon hányszor vétkezhet ellenem embertársam, és hányszor kell nekem megbocsátanom neki? Nap, mint nap elmondjuk: „Mi Atyánk ki vagy a mennyekben…” Jézus Krisztus tanítása szerint. Egyértelmű és világos: „És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”. Elmondjuk az imát, és naponta vétkezünk Isten és embertársaink ellen. Mi hányszor szorulunk megbocsátásra?

„Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.” Vagyis folyamatosan, ahányszor csak megbántanak. Miért? Mert az, aki megbocsát, nagyobb, mint az, aki bocsánatot nyer. Minél többször és minél többet bocsát meg az ember, annál nagyobb ő. Azért bocsássatok meg igen sokat és igen sokszor, hogy ti apró emberek nagy szellemekké váljatok és elismerésben részesüljetek a mennyben. (100%)

/Forrás: Jézus Által az Atyához/