Keresztény Reinkarnáció

Illés reinkarnációja Keresztelő Jánosba egyértelműen kitűnik a Bibliában megmaradt utalásokból.

Az első évszázadokban elszórtan, egymástól függetlenül, a Szentlélek sugallataira, az apostolok által készült leírások alapján és a Szentlélek irányításával illegálisan működtek a Krisztus egyházának közösségei: őskeresztényei. Tökéletesen betöltötték a feladataikat. Tömegesen tisztultak föl a négyes szféra szintre és mentek át a Jézus által megépített a földet és a mennyek országát összekötő hídon.

I. Constantinus felismerte a kiépülő egyházi szervezetben rejlő lehetőséget, ezért elődeivel szemben a kereszténységgel való kiegyezés útját választotta

Az ismert legenda –az égen megjelenő, győzelmet ígérő kereszt jeléről – azt érzékelteti, hogy Constantinus már a kereszténység érvényre juttatása jegyében harcolt a pogány társuralkodó ellen s egyeduralmát a kereszténység segítségével kívánta konszolidálni. A korábban keresztényüldöző császár engedékenysége nem hitbeli, hanem politikai okokkal magyarázható. A császár kénytelen volt elismerni, hogy az üldözések nem érték el a céljukat. 313 februárjában hivatalosan is elismerte és megadta a keresztényeknek a szabad vallásgyakorlás jogát, és visszavont minden korábbi, őket, üldöző rendeleteket, amelyek „teljességgel áldatlannak bizonyult, most mindez érvényét veszítse.” Constantinus császár (337-361) alatt a kereszténység tényleg államvallássá lett.

Constatinussal tehát megtörtént a kereszténység történetének második nagy sorsfordulója: az üldözött egyház diadalmasan triumfáló egyházzá változott, amely szorosan összefonódott a császári intézménnyel. Ezt az összefonódást a niceai zsinat pecsételte meg, melynek döntéseit császári törvényként hirdették ki.

Létre jött a pápaság, és a pápát kikiáltották Jézus Krisztus földi helytartójának. Így egységes, pápai irányítás alá kerültek mind azok a közösségek, akiknek vezetői ezen a zsinaton részt vettek.

A keresztény közösségek jelentős része, távol marad ettől a zsinattól. Nem fogadták el a császár kétes értékű gesztusát. Bizalmatlanságuk jogos volt, mert a Trón és oltárszövetség létre jöttével kiszorult a Szentlélek az államvallás irányításából. A császárnak illetve az állam képviselői részére az egyház irányításába vétó, azaz beleszólási jogot szavaztatott meg a zsinattal. Innentől kezdve egységes földi irányítás alá került Jézus Krisztus egyháza.

Ez a zsinat válogatta ki a sok-sok begyűjtött Jézus működésének, tanításának leírásaiból a kanonizálásra alkalmas leírásokat, evangéliumokat. Így választották ki, nem véletlenül a Szentlélek befolyására: Máté apostol, Márk, /Péter apostol,/ Lukács és János apostol leírásait.

Tény, hogy ezekből a leírásokból kiollózták a karma, a reinkarnáció és a nőkről szóló tanításokat, de az utalások 52 helyen benne maradtak. Akik ismerik a karma és a reinkarnáció törvényeit, azok számára ezek az utalások sokat mondanak, jobban mondva ezek számára, teljes egészében érthetővé válik a Biblia. Ezen ismeretek hiányában rengeteg megválaszolatlan értelemzavar, kétely, kérdés merül föl, melyekre az Újszövetségre épülő egyházak nem tudnak kielégítő, megnyugtató választ adni.

Jézus Krisztus működésének idejében mindenki számára ismert, elfogadott ismeretek voltak a karma és a reinkarnáció törvényei. Az apostolok szájából is számtalan erre utaló, kérdés, kijelentés hangzik el. Pl. a vakon született ember meggyógyításánál: ki vétkezett ő vagy a szülei? Ha egy életünk van, akkor hogyan mikor vétkezhetett volna a vakon született?

Egy másik példa erre az, mikor megkérdezi Jézus a tanítványokat: Kinek tartanak engem az emberek? „Ők, pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, némelyek, pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.”

Az itt említett személyek mindannyian halottak voltak Ezek a kijelentések, amelyek a tanítványok szájából hangzottak el, egyértelműen a karmára és a reinkarnációra utal. Ha ez nem így lenne, akkor hogyan kerülhetett volna bele a Bibliába ekkora butaság. Jézus Krisztusnak ki kellett volna javítani, de nem ezt tette, hanem megmagyarázta: „Mester ki vétkezett ez-e, vagy ennek szülei, hogy vakon született? Felé Jézus: sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.” (Jn 9:2-3) Szt. István kiadású ford. „hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk. Más Isten dicsősége megnyilvánuljon rajta. Vagyis ez vállalt karma. Ha ez nem így lett volna Jézusnak ki kellett, volna javítani, ekkora szemléletbeli hiba nem kerülhetett volna bele a Bibliába.

Illés reinkarnációja Keresztelő Jánosba egyértelműen kitűnik a Bibliában megmaradt utalásokból, a következő igehelyekből, illetve példabeszédekből.

Amikor Zakariásnak megjelent Gábriel arkangyal és közölte vele „Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.

És lészen tenéked örömödre és vigaszságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén; Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva. És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. És ez Ő előtte fog járni az Illés szellemével /lelkével/ és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.” (Lk. 1:13-17.)

Itt Gábriel egyértelműen kimondja a reinkarnáció lényegét: Illés szellemével, és erejével / mert a testet a szülőpár fluidjaiból építi föl /jár az úr előtt. /Szellem, erő, anyag./

Jézus színe változása alkalmával, Jézus Péterrel, Jakabbal, és Jánossal fölmegy a hegyre és ott megdicsőülve Mózessel, és Illéssel beszélget. Majd a tanítványok megkérdezik Jézust, „Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie? Jézus, pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljő előbb és mindent helyreállít. De mondom néktek, hogy Illés immár eljött és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, amit akarnak. Ezenképpen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük. Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik.(Mt. 17:10-13.)

Egy másik utalás, amikor keresztelő János tanítványai fölteszik Jézusnak a kérdést: Te vagy-e az eljövendő. vagy mást várjunk. Megválaszol keresztelő János tanítványainak kérdésükre, majd a hallgatósághoz fordulva, méltatja János nagyságát, és saját maga jelenti ki (Mt: 11: l4.) És ha be akarjátok venni / ha tudni akarjátok/ Illés ő, aki eljövendő vala.

Tehát ez a Biblia, minden kiollózás és fordítási hibák ellenére alkalmas arra, hogy az emberek a Mózesi törvény és Jézus Krisztus ezen tanításának betartásával az üdvösségüket, a mennyek országába jutást elnyerhessék. Az Isten nem engedte, hogy a Bibliát, mint zsinormértéket tönkre tegyék. Pontosan a tudatlanság védte meg attól, hogy ez bekövetkezzen.

A kanonizálásnál a kiollózott részeknek nem csak az írásos anyagát, tüntették el, de még a tudatokból is tűzzel-vassal kiirtották a karma és a reinkarnációról szóló részeket. Így a keresztény világban a karma és a reinkarnáció fogalma eggyé vált a keleti vallások lélekvándorlásával. ( emberből állatba, állatból emberbe.) Az ez irányú teljes tudatlanság miatt nem tudták tovább ollózni, korrigálni, vagy helyesbíteni, szerencsére. Így elmondhatjuk, hogy a tudatlanság védte meg a Bibliát a további rongálástól. Isten mindig a javunkra tud fordítani dolgokat, még a leglehetetlenebb helyzetben is.

A katolikus egyház nagy gondolkodójának Szt. Ágostonnak a keresztény karmáról és reinkarnációról szóló tanítását a Medici család őrizte meg a mai kor számára. Erről a bibliai karmáról és reinkarnációról a múltszázad klasszikus médiumain / Adelma, Eszter, és Pál / keresztül is kaptunk információkat.

A Biblia még mindig betölti a zsinórmérték szerepét. Ha nem így lenne, akkor nem támadnák, és nem akarnák lejáratni, hiteltelenné tenni ilyen nagy intenzitással. Minél nagyobb intenzitású a támadás annál stabilabban tölti be a Biblia a szűrés és zsinórmérték szerepét.

Nyomatékosan fölhívja Jézus a figyelmünket, hogy „Őrizkedjetek, pedig a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.

Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon tövisről szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa, pedig rossz gyümölcsöt terem. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.” (Mt. 7:15-20)

Nem mindenki, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! Megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. (Mt. 7:21.) vagyis aki nem csak mondja, hanem cselekszi is.

Biblia nélkül, nincsenek célok, feltételek, korlátok, tehát nincs is fejlődés. Parttalanná, széles úttá, tágas kapuvá válik minden. Sokan járnak rajta, mert erőfeszítés nélkül szeretnék elérni a mennyek országát, de oda a keskeny út visz és a szoros kapun keresztül lehet csak bejutni. Jézus Krisztus azt mondja: „Ha valaki jönni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét és kövessen engem. Mert aki megakarja tartani az ő életét; elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem; megtalálja azt. (Mt. 16:24-25.)

A személyes bűneinktől nekünk kell Krisztust követve, az Ő TANÍTÁSAINAK ÉS A PARANCSOLATOKNAK A BETARTÁSÁVAL megváltódnunk, ezektől senki nem tud megszabadítani, csak mi magunk magunkat. Nekünk kell kiizzadni, mint kagylónak az igazgyöngyöt. Természetesen az erős, meggyőződéses hittel és az Istennel való állandó élő kapcsolatommal vonzom magamhoz folyamatosan az Isten kegyelmét. Ez az üdvözülés, a mennyek országába jutás útja-módja.

A Bibliai tanítások több ezer évvel korábban íródtak, olyan kultúrákban és körülmények között, amelyek különböznek a miénktől, mégis az írások olyan általános érvényű alapelvekről szólnak, amelyek minden körülmények között érvényesek. Jézus Krisztus példázatokban beszélt hozzánk, mert a példázatokból levont tanúságok ma is érvényesek minden ember számára.

Ismernünk kell a Bibliát! Nem csak a „hegyi beszédet”, ami előrevetíti Jézus Krisztus életcélját, feladatát, tevékenységének jelentőségét, de az összes példabeszédeket is. A biblia alapos ismerete alapján tudom megvalósítani a gondolkodás átalakítást, illetve az egész gondolkodásunkat a Bibliai gondolkodásra, a Krisztusi szellemiségre átalakítani. Ez az alfája és omegája a feladatunknak.

A Bibliai gondolkodásunk tökéletesedése biztosítja a szemléletünk tisztaságát, a hamis tanítások kiszűrésének a tökéletesedését, érzékelését, felismerését. A MI SZEMLÉLETÜNK ZSINÓRMÉRTÉKE A BIBLIA. A Bibliához igazított szemléletünk számára a Biblia ÖNBIZALMAT, nem önelégültséget, de megerősítést, visszajelzést ad bizonyos szituációk, cselekedeteink helyes vagy helytelen voltára. Betölti a kontroll szerepet a hibáink felismerésénél. Visszajelzést ad fejlődésünkről, tisztulásunkról.

A Biblia Isten szava, mivel Jézus az Atya médiuma volt. Ő adta át nekünk az Atya tanítását. „Mert ama beszédeket, amelyeket nékem adtál, őnékik adtam, és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.”( Jn. 17:8.)

És ezért kéri Jézus Krisztus az Atyát főpapi imájában:

„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazságával” (Jn. 17:17.)