Máté evangéliumának 16. fejezete

Mt. 16, 1-12. A farizeusok jelkívánása és kovásza

 „És hozzá menvén a farizeusok és sadduczeusok, kísértvén, kérék őt, hogy mutasson nékik mennyei jelt.” Milyen mennyei jelre gondoltak vajon, ha ez nem elég: csodálatos kenyérszaporítás, a némák beszélnek, a vakok látnak, a leprások megtisztulnak, stb. „…az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok? E gonosz és parázna nemzettség jelt kíván; és nem adatik néki jel, hanemha a Jónás prófétának jele.”

Megdöbbentő, hogy mindezek után még jelet kívánnak. Ha a messiási csodák, valamint a 4-5000 ember megvendégelése nem tudta meggyőzni őket Jézus küldetéséről, akkor semmi sem győzné meg, mert „látván nem látnak, hallván nem hallanak”. Jézus szokásához híven nem is akarja meggyőzni őket, mert tudja, hogy meddő próbálkozás lenne.

„…őrizkedjetek a farizeusok és sadduczeusok kovászától…”

Az apostolok tévedésben voltak, mert nem hoztak kenyeret magukkal, és ők a kenyérre értették, hogy őrizkedjenek attól. Jézus azonban nem a kenyérre gondolt, hanem a Farizeusok és sadduczeusok kovászára. Ekkor megérették a tanítványok, hogy az ő tudományuktól őrizkedjenek, mert az olyan, mint a métely. Kevés kovász is megkeleszt több kilónyi lisztet, és nagy kenyér lesz belőle. Lehet, hogy ránézésre nem tűnik ártalmasnak, de óriási károkat okoz egy pici kis eltérés is.

 

Mt. 16, 21-28. Péter vallástétele és a kulcsok

 „Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.”

Ha megfigyeljük az apostolok válaszát, észrevehetjük, hogy a felsoroltak között egyetlen élő sincs, azaz mindegyik levetette már a fizikai testét, a szellemvilág lakói. Ezek a megnyilvánulások is a reinkarnáció gyökeréből fakadnak, mert a szellemvilág létezik, az emberek tudatában benne van, csak a tudásuk homályos és hiányos.

„Ti pedig kinek mondotok engem? Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.” Mert a test és vér nem gondolkoznak, a test és a vér anyag.

A kinyilatkoztatás valamely tudomány besugárzása az ennek befogadására alkalmas szellembe. A Fiút csak az Atya ismerheti, ezért ezt a tudást nem is sugározhatja más Péternek, csak az Atya. Ez a kijelentés Jézus Krisztus számára jelzés volt, hogy az Atya Pétert jelöli az alábbi feladatra, mert őt tartja a legalkalmasabbnak.

„De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.” Emlékezetes szavak ezek. Krisztus azt akarta, hogy egyháza szilárd, tartós legyen, egy ellenállásra képes közösség jöjjön létre az ellentét kirekesztése céljából. A jövő épületének alapkövét Péterre, a sziklára helyezte, mert őt szilárd hitű, tántoríthatatlan hűségű tanítványnak ismerte. Péter utódainak lett volna a feladata, hogy erre a sziklára tovább építsenek, ők azonban ezt a munkát nehéznek találták, így megkönnyítették azt maguknak, és a szikla mellett homokra építettek. Így az egyház épületének nem lett szilárd alapja, az idők folyamán repedések és törések keletkeztek rajta, sok rész le is vált róla.

Az engedetlenség az oka ennek a bukásnak. Ha szót fogadtak volna a Mesternek, és tovább építettek volna a sziklán, ha valamennyien úgy éltek volna, mint Péter, akkor a keresztény egyház épülete az egekig nyúlna, a föld a szeretet paradicsoma lenne, és Krisztus szelleme lakozna az emberekben.

„És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.”

A katolikus vallás erre a versre alapozta a fülbe gyónás intézményét. Mi az igazság? Valóban fülbe gyónásról van szó, vagy pedig „bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak,a kik ellenünk vétkeztek”?

Tehát a mennyek országának a kulcsai: Jézus Krisztus tanítása, az evangélium, valamint a megbocsátás az ellenünk vétkezőknek, ami által föltisztulhatunk.

Valóban Péterre építette Jézus az anyaszentegyházát? Igen, valóban. Miért éppen Péterre? Hiszen Pétert közvetlen utána Sátánnak nevezte, és Péter az, aki háromszor megtagadta Őt. Mi az ő előnye, érdeme a többiekkel szemben? Kaphatok én erre választ? Igen kaphatsz. Akkor Péter még esendő ember volt. Voltak még emberi gyarlóságai, hibái, tudatlanságai. Három évig voltak együtt Jézussal, együtt ettek, együtt ittak, ismerték a tanításait, cselekedeteit, de még nem értették. Ők az újjászületés kegyelmét is Jézus Krisztus halála után kaphatták meg. Jézus maga is kijelentette: „jobb néktek, hogy én elmenjek” (Jn. 16, 7.) arra gondolva, hogy fizikai testben csak kívülről segítette, vezette, tanította, irányította őket, mennybemenetele után viszont elküldte a Szentlelket, a vigasztalót, aki belülről tette velük ugyanezt. Ettől kezdve már világossá, egyértelművé váltak Jézus Krisztus tanításai, cselekedetei. Az apostolok Jézus Krisztus halála, illetve menybemenetele után kaphatták meg a Krisztus-szikrát, és a Szentlelket.

Péter volt a legaktívabb, a legérdeklődőbb minden iránt, és a legelkötelezettebb. Péter mondta ki ezt a felismerést is: „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia”, és nem véletlenül, mert nem a saját tudásából merítette ezt a választ. Jézus erre így válaszolt: „Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.”

(Mt. 16, 17.)

Igaz, hogy megtagadta Jézust háromszor is, mert a félelem erősebb volt, mint a magabiztossága. Jézus azonban látva a bánatát, fájdalmát megbocsátott neki, sőt, nem csak neki, hanem mindnyájuknak, mert hitükben ugyan mindannyian meginogtak, de mindvégig kitartottak a mártírhalálon keresztül is. Ennyit jelent a Krisztus-szikra és a Szentlélek.

„És néked adom a mennyek országának kulcsait” (a megismerést). Jézus Krisztus tanítása a megismerés, és annak legfontosabb része, a megbocsátás: „és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.” Jézus Krisztus nem a megbocsátás kegyelmét ruházta át Péterre, hanem arra hívja fel a figyelmét, hogy az ellenünk vétőknek bocsássunk meg, amint azt a későbbiekben meg is ismétli: „Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.” (Mt. 18,18.)

Akkor megparancsolta, hogy senkinek se mondják, hogy ő a Krisztus. Azért, hogy ismerjék föl, hiszen minden adott volt hozzá. Aki nyitott szemmel, füllel járt, az felismerhette őt, akinek megmondták, az vagy elhitte, vagy nem. Keresztelő János tanítványainak se mondja, hogy én vagyok az, aki eljövendő, hanem: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, a miket hallotok és láttok: „A vakok látnak és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik”.

Mt. 16, 21-28. Jézus először jelenti szenvedéseit. Krisztus követése

Ettől kezdve emlegeti Jézus, hogy neki Jeruzsálembe kell menni, és sokat kell majd szenvednie a vénektől és a főpapoktól, meg fogják ölni, de harmadnapra föl fog támadni.

„Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled!” Miért méltatlankodik Péter?

Ez nem eshet meg azzal, aki ennyi csodát tesz, akinek ennyi erő és hatalom összpontosul a kezében.

Az emberi gondolkodás szerint nem fér össze a hatalom és a kiszolgáltatottság. Ez a szöveg sugallja is, hogy mentsd meg magad. Péter emberi gondolkodásában van a kísértés. Jézus megfordul, és azt mondja: „Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.” Tévedés ne essék, nem Pétert nevezi Sátánnak, hanem a Péter emberi gondolkodásához csatlakozó KISÉRTŐT. Ketté kell választani a mondatot: Távozz tőlem Sátán! Bántásomra vagy nékem, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra. A mondat második fele már Péternek szól.

A következő versben Jézus meg is magyarázza, hogy mi a probléma Péter gondolkodásával: „Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.” Mit jelent az, hogy tagadja meg magát? Tagadja meg bűnös vágyait, hajlamait, kívánságait, és vegye föl az ő keresztjét, vagyis a külső körülményeit, amelyek közé Isten helyezte, amelyekben és. Ebben minden benne van: a vér szerinti család, a házastárs családja, a munkahely, a rokoni kapcsolatok, a szomszédok, stb. Át kell alakítani a gondolkodásunkat, az emberi gondolkodást az Isteni gondolkodásra. Tiszta szellemmé kell válni, hogy az ember Krisztuskövető lehessen.

„Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.” Aki meg akarja tartani az emberi gondolkodását, az elveszíti az örök élet lehetőségét. Aki pedig követi Jézust, az megtalálja az örök életet.

A testi gondolkodással megnyerheti az ember az egész világot, és lehet boldog is, de Jézus azt kérdezi, mit használ ez az embernek, ha az ő lelkében kárt vall. És mindig nekünk kell dönteni.

Micsoda váltságot adhatunk a szellemünkért, amikor semmink sincs. Vagyis nincs harmadik út. Csak két út van: a keskeny út a szoros kapuval, és a széles út a tágas kapuval.

„Mert az embernek Fia eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival; és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint.” (100%.)

/Forrás: Jézus Által az Atyához/