Máté evangéliumának 19. fejezete
Házassági elválás
Az elsődszellemek teremtésénél Isten kettős lényeket, duálokat teremtett. Adó és elfogadó szellemeket, férfit és nőt egy testben, két lényt egy fluidban, egy alapon. A szakadás szétrepesztette őket, és mindegyikük külön alapra helyezkedett. Ilyenképpen törvényes a duál, és ellentétes a szakadás.
Ezt mondja Krisztus e szavakkal: „…de kezdettől fogva nem így volt.” Férfi asszony nélkül, adó elfogadó nélkül nem tökéletes egész, nem képes teremteni (sem nemzeni, sem szülni).
Az emberek nagyon mélyen bukott, eredeti minőségükből elfajult szellemek. A szellemi duálszeretet érzéki, nemi ösztönné fajult el. Ezért kellett földi törvényeket kapniuk, elfajultságuknak megfelelőeket, mert a mennyeieket már nem voltak képesek teljesíteni, amit Krisztus e szavakkal fejez ki: „Mózes a ti szíveteknek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok.” Nemcsak az a házasságtörő, aki elválik ágytól és asztaltól, hanem az is, aki összekülönbözik szeretetlenségből, türelmetlenségből. Az a szívében máris megtörte a házasságot, mert megrontotta az egyetértés alapját: a szeretetet, a hűséget és a tisztaságot.
Az alap a szellembe beleteremtett lényegtörvény. A szakadás a szellem által okozott ellentét.
12. Vannak, akik ez megértik, mert magasabb szintről születtek (próféták) ide testet ölteni, s onnan hozták magukkal ennek megértését. Vannak olyanok, akik a magasabb szintről születettek tanításaiból, viselkedéseikből, cselekedeteiből sajátították el. Némelyek pedig saját igazságos buzgalmuk útján jutottak el ennek megértéséhez. Sok-sok kemény megtapasztalás árán jutottak el odáig, hogy képesek lettek tisztán felfogni saját lényegtörvényük (lelkiismeretük) hangját, ami elvezette őket lényegük Megteremtőjéhez, az ősvilágossághoz, minden tudományuk ősforrásához.
16. „Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?” Nincs senki jó, csak az Isten. Minden teremtett lény tévedhet, tehát nem feltétlenül jó. Csak ami megmarad Istenben, az egység őstörvényében, az örökké jó. Így a jó nem önmaga által, hanem Isten által jó.
20. „Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem?” Sejtette tehát, hogy a törvény szoros megtartása mellett is hiányzik belőle valami, bukásának tudatában van.
„…add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek;…és jer és kövess engem”. Akkor elszomorodott, ilyen áldozat meghozatalára nem volt ereje. Jobban szerette a világot, mint Istent, a szellemiben nem volt még annyira szilárd, hogy képes lett volna feláldozni a földi dolgokat. Ez biztosabbnak látszott, amaz bizonytalannak. Hitének gyenge világossága még nem világította meg azt annyira, hogy képes lett volna a maga valóságában felismerni.
24. Jézus Krisztus olyan keményen ítélte meg a gazdag ifjút, hogy a tanítványok megrémültek: „Kicsoda üdvözülhet tehát?” Miért ítélt Krisztus olyan keményen? Mert az olyan akarat, amely a maga erején túl tör, egyúttal gőg is. Ez a törtető gőg, ez az ön-túlbecsülés mindennek keresztülvitelére képesnek tartja magát. Ezért ítéli el Jézus olyan szigorúan, mert ez minden megigazulást a saját erejétől vár, anélkül, hogy eszébe jutna a lehetőségek forrása, a kegyelem, melyre rá is mutat Krisztus: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges”, az Ő kegyelme által, mely megadja az embernek az eszközöket a törvény teljesítéséhez.
Egy rövid emberélet kevés ahhoz, hogy az ember meg tudjon szabadulni a mélyen gyökeret vert ellentétes emberi tulajdonságoktól. Isten több lehetőséget is ad a testetöltésre különféle helyzetek és körülmények között, melyek előmozdítják a haladást. Így fog az, aki földi javakkal volt megáldva, és ragaszkodott a kincseihez – majd miután a szellemvilágban felismerte, és belátta azok hívságát – hozzájutni olyan testetöltéshez, amely valami vagyontalan világpolgár rendeltetésével jár. Megszűnik az akadály, amely a földhöz, az anyaghoz, az elmúlóhoz vonzotta. Ugyanakkor nem tekint irigységgel és haraggal a vagyonosokra, elfogadja a sorsát, ami a mulandó fölé emeli őt. Csak ezen, és hasonló módon kaphat segélyt a gyenge szellem. Ez a segély pedig Isten jóságos kezében van.
A reinkarnáció a szellem fejlődésének egyetlen lehetősége. Egy élet annyira rövid, hogy föltisztulni még a törvények betartásával sem lehetséges, hát még a durva önzésből eljutni az önzetlenségig. A szellemünk is olyan, mint a gyémánt. Minden élettel csak egy kicsi részt tudunk lecsiszolni, és sok-sok élet kell ahhoz, hogy mi bukott szellemek visszajuthassunk oda, ahonnan a bűnbeesés következtében kiestünk.
A reinkarnáció lehetősége Isten határtalan kegyelme. A testelhagyás után kiértékelik az életünk minden apró részletét, hogy egyértelművé és érthetővé váljon minden fogyatékosságunk, gyengeségünk, minden jó és rossz tulajdonságunk, erősségeink. Mindezek figyelembe vételével döntik el a következő élettervünk fejlődési irányvonalát, és ahhoz igazítva az életünk minden apró részletét.
27. „Ímé, mi elhagytunk mindent és követünk téged: mink lesz hát minékünk?” Így szól az ó-szövetség, amely a szoros törvénybetöltésnek keresi a jutalmát az Újhoz; és Krisztus megmondja a 28-as versben, hogy az apostolszerű példakövetésnek mi a jutalma.
A 29-es versben pedig azt is elmondja, hogy milyen viszonzásban részesül az, aki nem számít semmiféle jutalomra. Aki a jót tisztán a jóért cselekszi, aki mindent, még ami neki a legkedvesebb is áldozatul hoz felebarátai megváltása érdekében, hasonló Krisztushoz, a lemondás mesteréhez. Kijelenti, hogy mi vár a szeretetnek ilyen tanítványára: Örökös társa lészen az én örömömnek.
Krisztus követésének jutalma a hivatal. A szeretet pedig, amely odaad mindent, és nem vár érte semmit, maga után vonja a gyermeki állapotot. A gyermek nem zsoldosként nyeri jutalmát, hanem örökölni fog örökké. Innen van az, hogy sokan, akik elsősorban hivatalt, és uralmat keresnek, utolsó örökösök lesznek. Ellenben azok, akik teljes alázatossággal csak az Atya szeretetét keresik, az első örökösök lesznek, mert a hű gyermekek mindenre nézve közösségben vannak az Atyával. (100%.)
/Forrás: Jézus Által az Atyához/